Sugás vendéglő
február 12, 2007, rozi
3) Helység: Sepsiszentgyörgy 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: ÉTTEREM
Nehezen tudtam kategorizálni, mert “luxus” kíván lenni (márvány, tér, idő), de ízlés híján randára sikerült… Vájtszemű gourmandoknak nem ajánlom, csak egyszerű, jó kajákra vágyó, elvakult evőknek. Jól főznek a Sugás Vendéglőben, de a hely annyira ronda, hogy már szép. Látszik az igyekezet, és sajnálatos, hogy mennyire hiábavaló volt… Kedvencem a brassói aprópecsenye, de bármit rendelhettek: becsületesen elkészítik. Szentgyörgyi viszonylatban elég drága, de egyébként középáras: napimenü 8 lejért kapható munkanapokon, de csak d.u. 4-ig; egyébként 25-30 RON-ból jól lehet lakni (leves, második).
pontos átlag: 4.00
pontos átlag: 2.98Hozzászólások
17 megjegyzés » “Sugás vendéglő”
Szólj hozzá!
Szalonbeszélgetések
-
Fontos!
A Bloodymary.ro az a hely, ahol a vendégek beszámolóiból megtudhatod, melyik romániai étterembe, kávézdába, klubba (diszkóba), kocsmába, hotelbe (panzióba) stb. érdemes elmenni és melyiket jobb elkerülni.
A kritikákat és a hozzászólásokat moderáljuk, ám tartalmukkal nem feltétlenül értünk egyet. Elképzelésünk szerint az egy-egy lokál megítélésében mutatkozó véleménykülönbségekből kell összeállnia az összképnek. Amennyiben a kulturált vita lehetőségét felszámoló szövegekkel találkozunk, azt nem tesszük nyilvánossá: ne felejtsd el elolvasni a Mit szabad? leírást, és tippjeinket sem!
Böngészőknek: olvass el minél több hozzászólást és csak az összkép alapján ítélj. Kritikusoknak: úgy írj, hogy érvekkel és adatokkal támaszd alá véleményed. -
Archívum
- január 2014
- december 2013
- szeptember 2013
- július 2013
- június 2013
- május 2013
- március 2013
- december 2012
- október 2012
- július 2012
- április 2012
- március 2012
- január 2012
- december 2011
- november 2011
- október 2011
- május 2011
- március 2011
- február 2011
- december 2010
- november 2010
- október 2010
- szeptember 2010
- augusztus 2010
- június 2010
- május 2010
- április 2010
- március 2010
- február 2010
- január 2010
- december 2009
- november 2009
- október 2009
- szeptember 2009
- augusztus 2009
- július 2009
- május 2009
- április 2009
- március 2009
- február 2009
- január 2009
- december 2008
- november 2008
- október 2008
- szeptember 2008
- augusztus 2008
- július 2008
- június 2008
- május 2008
- április 2008
- március 2008
- február 2008
- január 2008
- december 2007
- november 2007
- október 2007
- szeptember 2007
- augusztus 2007
- július 2007
- június 2007
- május 2007
- április 2007
- március 2007
- február 2007
-
Lapcsalád
-
-
Szerintem kicsit felfele van pozícionálva, de olcsó eszközökkel, ettől az a kedves giccsbe hajlása. Szeretem ezt a helyet, ha Sepsiszentgyörgyön járok, mindig ide megyek, bár nagyon kisvárosias a ritmusa a kiszolgálásnak. Van egy kávézda rész is, glancos-középkategóriás, de nagyon buta zene szól, magyar pop, szörnyű.
Két évvel ezelőtt egy tusnádfürdői dzsembori után töltöttem el egy délutánt a Sugásban, mondjuk egy hirtelen jött felhőszakadás is közrejátszott az élmény fokozásában. A somlói galuska ízletes volt, sőt remek – de nem kizárt, hogy a tábori koszt miatt kontraszthatás miatt volt olyan emlékezetes.
Hát. Sugás vendéglő… Soha, de soha nem találkoztam annyira faragatlan, bunkó, paraszt pincérekkel, akik ráadásul még összeadni sem tudnak (1+1 náluk 3). A teljes baráti köröm kerüli, legalábbis a kifli részt, mert mindenkinek megvan a maga rossz tapasztalata. Decemberben, amikor sehol sem lehetett leülni, inkább tettünk még öt kört, minthogy a kávézójába bemenjünk.
Ha ásványvizet kérsz, úgy néznek rád, hogy majd felakad a szemük (ára a kólafajták fölött van lazán).
Nos, az újranyitás körüli helyzetről még étteremkritika is megjelent akkoriban a Csigalépcsőben.
A legendák földje
Nem csupán a régi legendák iránti nosztalgia vezetett minket, amikor útra keltünk a megújult Sugás-kert felé. Legalább annyira élt bennünk a vágy, hogy az este – tekintet nélkül az újabb sörök iránti igényünkre – korán záró, és olykor bizony a pincér modorával sem dicsekedhető intézményt megsemmisítő kritikánknak vethessük alá. Kezdetben minden jól is indul. A fák alatt akarunk helyet foglalni, de nem egyszerű eldöntenünk, az amúgy jól kinéző, barnára pácolt fa asztalok közül (valami hasonlót a sógor kertjében láttunk, Ivóban, ő a gyárból hozta, ahol dolgozik), melyik kevésbé koszos.
Végül aztán helyet foglalunk és várjuk, hogy megjöjjön a pincér. Korábbi itteni kalandjaink után mindenképpen kellemes meglepetés udvariassága, de egyelőre azért még csak azt állapítjuk meg, hogy az alapoknak legalább a birtokában van. Hozza az étlapokat, amelyek határozottan kulturáltan néznek ki, barnás-pirosas és drapp a két alapszín. Kifejezetten üdítő, és a vendégek iránti figyelmesség mellett a nyugati turisták reménybeli érkezésére is számít a négy nyelv használata, bár azért az információk eloszlása olykor próbára teszi a kíváncsi és éhes vendéget. Gyakori, hogy az egyes ételek teljes összetételét megismerni csak mind a négy nyelv egyidejű ismeretének birtokában lehetséges. Van viszont valódi, a rántott sajton és gombán túli vegetáriánus kínálat, még ha nem is túl bő, és azt is láthatjuk, hogy a konyha az erdélyi ízek mellett a magyarországi magyaros kínálat jobbik részével próbál dicsekedni.
Választani persze megint nem egyszerű, ezúttal a bőség hoz zavarba minket. Végül aztán úgy érezzük sikerül megfelelően próbára tennünk a konyha képességeit, amihez pincérünk segítsége is hozzájárul. Kérdéseinkre készséggel és hozzáértően felel, s amikor aztán végre sikerül sarokba szorítanunk, ügyesen kivágja magát és megkérdezi a szakácsot, vajon tudna-e egy szelet, tésztába csomagolt marhabélszínt rózsaszínűre sütni?
Végül csak levesz minket a lábunkról és immár bizalommal kérjük a külön (!) itallapot, ami szédítő kínálatot rejt, ráadásul tartalmazza a szivarokat is. Mi maradunk a megszokott vodkáinknál, igaz a Perfect éppen akkor nincs, meg kell elégednünk a Bartender’s által kínált minőséggel. Pincérünk nyomban igazolja is, hogy akkor is ember, ha érti, amit csinál, és bármilyen kívánságunkat ki akarja elégíteni, és bizony összekeveri: ki rendelt citromos és ki natúr aperitifet. Mi azonban ekkor már nem haragszunk, várjuk az üveg bort, amit itt is hókuszpókuszok nélkül, de kis bordó gallérral szolgálnak fel.
Ha a bor mellől hiányoltuk a rituálékat, akkor megkapjuk azokat a leves mellé. A régi úri lakomákat idézve nagy fehér fajansz levesestálakkal közelít egyszerre több pincér is, és azokból merik tele tányérjainkat. Kicsit furcsa, de mindenképpen megható figyelmesség, a nagymama történeteit idézi fel, még abból a korszakból, amikor éppen dzsentri feleség volt a Szilágyságban. A levesekre nem lehet panaszunk, pedig mindent megtettünk azért, hogy rajtakapjuk a konyhát valamilyen hanyagságon, hibán. Határozott ízek, de nem tolakodóak, jó állag és valóban a háziasság érzése. A zellerkrémleves sűrű, bőven mérik hozzá a croutonokat, a tárkonyos krumplileves majdnem olyan finom (tényleg csak egy kicsivel rosszabb), mint otthon, s a füstölék sem hiányzik belőle, végül a húsgombócleves igazi ízletes, lestyános étel, sok zöldséggel, gyönyörű színnel.
A főételek sem okoznak csalódást, pedig most is megpróbáltuk alaposan próbára tenni az ismeretlen szakácsot. A spenóttal töltött csirkemell nagyon látványos, jól mutat a fehér, kissé pirult csirkehús az élénk színű töltelékkel, a krumplipürével nincs probléma, az pedig kifejezetten dícséri a helyet, hogy a saláták közt találtunk majonézes kukoricát is, ami szintén nagyon jól illett hozzá. A rostonsült sertésmáj fokhagymaszósszal a házias francia konyhát idézi, ízletes, a muzsdéj sűrű és erős, bizony a szalmakrumplinak is jót tesz. És jól esett hozzá a friss vegyes saláta, ami olyan, amilyennek a nyárnak ebben a szakában lennie kell. A Sugás-bélszín (melyről már rendelésekor kiderül, hogy neve tulajdonképpen egy igazi klasszikust, a Wellington-bélszínt takarja – bizonyára a vendéglős itt is úgy gondolkodott, mint a Balaton-felvidéki Patkó csárdában, ahol a tulajdonos azért nevezte át a nagyhírű ételt, mert szerinte Wellington hercegéről még úgy sem hallott senki a környéken, a Patkó csárdát meg mindenki ismeri) hatalmas adag. A hús puha (igaz azért csak alig rózsaszín), a tészta kissé pirult, de jó az állaga, belül kellemes a gombapép, nagyon finom a hozzá adott barnamártás, együtt valódi ízorgia, mégis a három főétel közül egyértelműen ez tűnik a leggyengébbnek. Talán a tészta égett részei teszik, talán az, hogy a mustár nem simul elég harmonikusan az ízekhez.
Ketten (a legnagyobb s a legkisebb) még nekiveselkedünk egy-egy desszertnek is. A banana split jól esik a melegben, a sűrű csokoládészósz jól illik a fagylalthoz, a somlói pedig „ca la mama acasa”. Puha piskótatészta, sok rum, mazsola és egy kis narancslé is, valamint bő csokoládészósz és tejszínhab. Minden jól összeérett. Nem is csoda, ha ezután nem nélkülözhetjük az erős kávét és a valódi, tejhabos capuccinót sem.
A végső csapást azonban ekkor már megkaptuk, s férfiasan meg is próbáltuk állni. Tekintettel arra, hogy az adagok itt is az éhínségek korának nagy zabalásaira vannak szabva, némileg szkeptikusan kérdeztük meg pincérünket, vajon nem tudnák-e maradékainkat becsomagolni? A válasz teljes természetességgel: igen. Így aztán amikor végre feltápászkodunk, velünk vannak a bőséges ebéd romjai és az őszinte megdöbbenés: így is lehet, itt is. Csak erőnk nem maradt már hazamenni. Pedig nagyon jól érzi magát
a három muskétás
Személyes tapasztalataim alapján azóta a helyzet elég vegyessé lett, hol ilyen, hol olyan, a konyhának vannak jobb pillanatai és ételei meg rosszabbak.
Ez a csicsás, korabeli bécsi stílus mindenhol ilyen. Ahhoz képest, amik vannak még a témában, a Sugás egy ízlésesen berendezett étterem.
Az más kérdés, hogy ott semmi keresnivalója nincs, hisz ezek általában a város régi, arisztokrata fílingjét próbálják meglovagolni, ami Szentgyörgyre nem jellemző.
Bence! Attól függetlenül, hogy a pincérek tényleg suttyó parasztok, mindenhol ferdén néznek rád, ha egy pohár vízzel akarod kibekkelni az estét.
A sepsiszentgyörgyi Sugás vendéglő elég kétértelmű fogalom, ha szgyörgyit kérdezel: vmikor, a fénykorában az szó valódi értelmében vett szgyörgyi, “kisvárosi” elit gyülekezőhelye lett, pár éve felújították, azóta szintén a helyi “elit” gyülekezőhelye, de azóta mind a hely, mind az elit fogalma átértékelődött, a régiek nem érzik már magukat jól a megváltozott környezet miatt, és tegyük azt is hozzá, hogy az árak sem alacsonyak, ha a szentgyörgyi és nem a kolozsvári árakat vesszük mércének. A kiszolgálás felháborítóan pofátlan, és igaz nem voltam sokszor, de vhogy mindig hiba csúszott a pincérek számításába: ez most már idejétmúlta csel a gyanútlan fogyasztó átejtésére. Divathely, rangot jelent ott tartani lakodalmat, keresztelőt, céges rendezvényt…
Flegma, surmó, pofátlan pincérnépség van a Bár részben (Kifli), annyira, hogy az ember hajlamos hónapokig kerülni a helyet egy sörözés után. A vendéglőrészben már egy kicsit fontosabb a vendég, mint a pincér, s szép a kupolás rész (ez lenne a szeparé).
Igen…meg diakocska koromban, ha Sepsire mentunk, akkor a kaja az a Sugasban volt ( Fizette a suli:D), de azota inkabb rossz iranyba valtozott a helyzet. Csatlakozom a tobbi beszolohoz, aki azt tartja, hogy a kiszolgalok pofatlanok stb. Ennyire nem lehet becsuletes pincert talalni Sepsin? Ezt erossen ketlem. A kajaval viszont nincs gond; ez az idok soran nyilvan jobb es jobb lesz. Az arak elfogadhatoak ellenben 25 lejbol Kolozsvaron is jol lehet lakni.Udv
Lehet ásványvizet rendelni a Sugás vendéglőben úgy hogy ne nézzenek a pincérek ferde szemmel. Ennek egy feltétele van. Egy laptopot ki kell tenni az asztalra, és voila! Minden megy, mint a karikacsapás
Sziasztok,
Azert nem hasznalok nicket, hogy barki megtalalhasson es eltudjam meselni szemelyesen (akar )azokat a szornyusegeket amiket a Sugasvendegloben ateltem.Magarol a vendegrolol annyit, hogy 2szer volt szerencsem ott enni es mind a ketszer problema volt:
1. kaja ehetetelen volt: a Cordon bleut tobb reszre felvagva hoztak es szabalyosan ujra volt melegitve mikroba az egyik fele.
2.”veletelenul 220000 ezer lejjel tobbet szamolt a pincer, amikor szoltam zokszo nelkul visszaadta a penzt a bocsanatkeres viszont elmaradt.
A un. Kiflibe ugyanugy… ahanyszor voltam sajnos mindig rossz tapasztalataim voltak. A szornyuseg az hogy 3 alkalommal is vendegekkel voltam ott. Nem lenne eleg fel nap, hogy leirjam mi minden tortent. A fentiekben jol vazoltak bajtarsaim: bunko pincerek, lassu kiszolgalas, beszolasok stb.
Ilyen megjegyzesek hogy: Eloszor koszonuk s utana szoktetjuk a pincert (egy sort szerettem volna).
10 percet vartunk hogy odajojjon az asztalhoz, miutan odajott a rendeles utan meg 20 perc es meg mindig nem volt az asztalunkon a megvalto nedu. Mikor udvariasan szoltunk neki ,h. mar 20 perce rendeltunk es sor meg nincs, haragosan, sertodotten rank nezett: S AKO MI VAN?
Sako az van Kedves Szentgyorgyre latogato, ha netalan varosunkba tevedsz, keruld a Kiflit es ha mar minden kocsmat vegig jartal, helyet nem talaltal, keressel meg, vendegem vagy egy hideg sorre es meg laptopod sem kell hogy legyen…Ott majd meselek tovabb…
Egyszeruen nem talalok szavakat hogy hogy is lehetne jellemezni az ottani alkalmazotakat!
Szornyu!
Minden emberi elkepzeles tulszarnyal es felulmul!
Bunkok, es ezenfelul eszmeletlenul pofatlanok!
A koszos evoeszkozokrol nem is beszelek!!!!
Nem sok idot toltottem a vendeglo reszben, a barati korrel inkabb a “kifli” kavezo reszben voltunk. Amivel teljesen egyetertek az az ocsmany minosegu kiszolgalas. Velem meg a “bodega” kategorias kocsmaban sem beszeltek ugy, mint a Sugas vendegloben, nem beszelve arrol hogy a barpult tuloldalan levo pincer ur meg mamorosabb volt mint en.
A zarasi ido egy ora mulva lett volna, de mar felszolitast kaptunk, hogy tavozzunk, amire eszbe kaptunk mar nem is talaltuk a sorunket a sotetben, mert a vilagitast is lekapcsoltak. Mit tegyen az ember ilyenkor, hat tavozzon. Egyertelmu volt, nem akarjak hogy a penzunket ott koltsuk el.
Es aztan az volt a legjobb, amikor a pincer ur elmagyarazta nekunk, hogy nehogy azt higyjuk hogy o 12-ig nezi ahogy mi cigarettazunk es sorozunk.
Azota sem jartam ott, s ha egyszer nem muszaly nem is megyek.
Sajnos a pincerek viselkedese elturhetetlen, ha meg ok fizetnenek a fogyasztasert akkor sem tennem be oda a labam. (druzsbaval esetleg :)) )
ez az szervezzunk egy jo kis druzsbas partyt!!!Mar 13an vagyunk.
u.i: benzint En allom:))))
ebbe en is besszallok 1 furesszel
Rosszúl viselkednek a mostani pincérek, kiszolgálók? Van erre megoldás, az új generáció helyettesitheti őket… csak végezzenek a tanulmányokkal
Egy hónapja volt szerencsém, egy üzleti megbeszélést lebonyolítani a kifliben. Kedvesen fogadtak, ki is hozták azonnal a reggeli kávénkat, csak a fél órán keresztül köröző csótány zavart be a képbe, míg el nem tapostuk…
Ja, ha fel vagy öltözve flancosan, kedvesek, mikor szabadidő ruhában megyünk ecetes bor mérnek ki….
Tovább is van…mondjam még?