Bowling Club

december 29, 2007, admin
3) Helység: Kolozsvár 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: ÉTTEREM 1) Típus: KLUB (DISZKÓ) | 8 hozzászólás



Mr Green
Bowling klub Kolozsváron? Kicsit olyan ez, mint egy irish pub Moszkvában, vagy billiárdklub Tokióban. Szó se róla, lehetséges, meg van is, csak valahogy nem illik a hely szelleméhez. Nem akarok hosszú fejtegetésbe bocsátkozni Kolozsvár és a füstös bádogkocsmák diszkrét együvé tartozásáról, inkább azt emelem ki, hogy az említett bowling klub az első percekben hozza a kolozsvári fílinget: a betoppanók kis, homályos asztaloknál ücsöröghetnek, míg ürül egy pálya – az asztalok közt félhomály, fullasztó füst, fülsüketítő gagyitechnó, ami annál rosszabb, hogy nem Winamp Playlistről megy, hanem „igazi” DJ keveri vagy mi a fene.

Ami pedig a kiszolgálást illeti, egy történet: várok körülbelül tíz percig, de mivel senki nem kérdi meg, akarok-e valamit, úgy gondolom, hogy a pulthoz járulok. De közben észreveszem, hogy igazi olasz fagyi is kapható – arra fordulok, megállok a vitrin előtt, senki. Ide-oda nézek, észreveszem, hogy egy pincérszerű lány ácsingál néhány méterre tőlem, unott arccal cigizik. „– Elnézést, kaphatnék egy gömb fagyit?” „– A kolléganőm majd kiszolgálja önt” – mutat a másik oldal fele, ahol valóban áll egy lány, de szemmel láthatóan nagyon el van foglalva, hosszú sor kígyózik előtte. Én dühösen a piastand fele el, pénzt a pultra csap, sört megkaparint, asztalhoz vissza. Mire a sör felénél tartok, meg is érkezik az asztalhoz a pincér. Szó se róla, lehetett volna lassabb is.

Bowlingozni viszont egészen más világ: először is az ember jóval magasabban ül, így kényelmes fennsőbbségérzettel tekinthet végig a homályos, füstös termen. Aztán meg a golyót gurítani nem rossz szórakozás, sőt. A játék elég könnyű ahhoz hogy egy kezdő társaság félóra alatt belejöjjön, ugyanakkor egy haladó játékos is talál csiszolnivalót a mozdulatokon. Ha az ember sörözik is közben, egész jó kis hendikep-rendszer alakul ki: minden kör után kicsit nehezebb célozni, bizonytalanodik a kéz meg a láb, egyre nehezebben gyarapodnak a pontok, egyre hangosabban röhögnek a többiek ott hátul. Jó hír viszont, hogy itt a kiszolgálás már kifogástalan – a sör mindig kézre áll, és az üveg sosem üres. Végül már a dufta sem zavar, meg a füst sem, az sem baj, ha nyersz, vagy veszítesz: minden jól van úgy, ahogy.

Ms Pepita
Mivel sosem jártam még igazi bowling-klubban, úgy képzeltem el a dolgot, mint a filmekben. Mindig is szimpatikus, csábító szórakozásnak tűnt, egy olyan tevékenységnek, amit direkt erre a célra kialakított helyen, a sportot kedvelő embereknek megfelelő környezetben szokás űzni.

Ehhez képest a klub inkább diszkónak tűnik első látásra. Felfoghatatlan, hogy egy olyan helyen, ahol az ember vagy bowlingozik, vagy billiárdozik, vagy csocsózik, vagy kosárra dob, vagy sörözget egy asztalnál és beszélget(ne), egyszóval, senki sem bulizik, minek kell sötétség és üvöltő zene.

Ami a bowlingozást illeti, megvan minden, ami kell, cserecipők, elektromos kijelző, különböző súlyú golyók, minden működik is rendesen. A pálya klassz látványt nyújt a kékes fényeivel a félhomályban, fotós kísérletezgetéshez pont megfelelő. Viszont aki kiad 8 lejt egy játékért, az szerintem játszani akar, nem csodálkozni.

Ms White
A kuglipályán ledöntött bábuk döngése az üzem nagyságú térben kiválóan rezonál, így ha az ember a nem tudni, vendéglőnek vagy kocsmának elkülönített nézőtérben tartózkodik és beszélni próbálna asztaltársaságának tagjaival, jobb, ha már idejében megtanulja a jelbeszédet vagy a szájról való olvasást. És a diszkókban dívó menő slágereket dübörgő hangszórókról nem is beszéltem…

Eközben a méretes, elnémított plazmatévén a Backstreet Boys hiába próbálja meghódítani a próbababákra emlékeztető törzsvendégsereg női tagjait, fel sem vehetik a harcot a surranókat viselő, kuglizó trendi fiatalemberekkel.

De ha már nem akad mondanivalód, vagy éppenséggel nem akarod hatodik alkalommal is meghallgatni a haverod esetét Tóth Marival, akkor a Bowling Club a tökéletes helyszín egy péntek esti kiruccanásra.

Ms Orange
Először is az a bajom, hogy mindenki bowlingnak nevezi a kuglit – OK, románul valszeg nincs rá jobb szó, de ez még nem jelenti azt, hogy nekünk ennyire hűségesen át kellene vennünk. A falusi kuglipályák meghittségét itt ne keresd, a hely hideg, sötét (vagy éppen villódzó fényekkel teli), hangzavar van, tömeg van, és ha nem lenne az emeleti vendéglőrész pizza- és csendkínálata, nagyon hamar elmenekültem volna a helyszínről. A leginkább azt hiszem az zavart, hogy olyan tornaterem méretű az egész, nagyon magasan volt a plafon, és az iskolai szalagavatók vagy gólyabálok jutottak eszembe, brr. A pizza 12-14 lej közötti áron kapható, és ezért az árért ehető, sőt le lehet hozni a vendéglőből.

Cím: Dorobantilor 30-32., további infó itt.



* pontos átlag: 3.00


* pontos átlag: 3.03

Aethernative

december 5, 2007, anoraknophobia
3) Helység: Temesvár 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: KÁVÉZDA 1) Típus: KOCSMA/PUB | 3 hozzászólás



Temesvár belvárosában,valahol a Dóm tér és a 7oo-as piac között, a Mărăşeşti utca 14. szám alatt található az Aethernative café, a város talán egyetlen alternatív kávézója/kocsmája (azért mondom, hogy talán, mert a Papillont is lehetne így dobozolni). A névválasztás sokmindent elárul, nem nehéz kitalálni, hogy ki a célközönség. Az már persze más kérdés, hogy kinek mitől alternatív egy vendéglátó-ipari egység és annak klientúrája. No de lássuk, hogy mi is kering az ottani éterben:

Az arculatot nagyban befolyásolja az a tény, hogy a tulajok még diákok, ebből következően megpróbálták minél kisebb befektetésből, de annál nagyobb kreativitással megoldani a dizájnt. Plakátok, objektek, vörös függönyök a falon, dívány a nemdohányzóknak, könyvek és rajzok a falon (Matei Branea bukaresti grafikus/animátor egyik munkája is).

Environment loading - ahogy a falon levő plakát is mutatja. Fagyosabb időszakokban három kis terem és a - helyszűke miatt - kisméretű kerek asztalkák és székek állnak a vendégek rendelkezésére, nyáron viszont eleggé kibővül az ivásra szánt felület, mivel rendelkezésre áll a közel 1oo éves bérház belső zárt udvara. Ez a terasz felejthetetlen élményt tud nyújtani, már csak azért is, mert bizonyítottan ez a leghidegebb pontja a városnak, ami a bánsági kánikulában rendkívül fontos. Meg lehet győződni majd róla. Nem mellékes az sem, hogy egy alternatív helyszín koncertek és előadások szervezésére.

Ki kell emelni a mellékhelyiséget, amely higiéniai szempontból nem éppen tökéletes, de hangulata egyedi. Kellemes heverő (vörös színű párnákkal) áll a pihenni vágyók, a sorban állók és a fékeveszetten szerelmesek rendelkezésére.

A zenei felhozatal a másik erőssége a lokálnak. A hagyományos alternatív, indie zenéktől kezdve a sötétebb műfajokon keresztül el egészen az ambient/elektro muzsikáig lehet szemelgetni. Az új és ingyenes (sic!) Radiohead album már a megjelenés napján bömbölt a hangfalakból.

Elfogultságomat kompenzálandó meg kell jegyeznem, hogy a kiszolgálás elég lassú,ezért néha ésszerűbb a pultnál kérni a nedűt. A kínálat elég olcsó (3,3 lej a Beck’s, 3,7 forralt bor narancscsal, 3 lej a kávé), viszont nagyon szegényes. Ez főleg azoknak kellemetlen, akik nem törzsvendégek. A füstelszívás sem erőssége a helynek, úgyhogy nagyobb tömeg esetén nehezen lehet tájékozódni az éterben, és az ember könnyei is kicsordogálnak (nem emocionális okokból). A nemdohányzó terem is kap némi juttatást ebből éteri hangulatból. Sajnos.

Mindent összevetve mindenképpen üde színfoltja ez a temesvári kocsmakínálatnak. Érdemes beleszagolni legalabb egyszer ebbe az aetherbe.



* pontos átlag: 5.00


* pontos átlag: 3.15

Taverna

december 4, 2007, csaga
3) Helység: Nagyvárad 1) Típus: ÉTTEREM | 5 hozzászólás



A Taverna vendéglőnek, nevével ellentétben, semmi köze sincs a görög gasztronómiához, viszont tradicionális román és magyar ételeket kínál. Egy ízlésesen kialakított pincehelyiség majdnem Nagyvárad központjában, a Roman Chiorogariu utca végén található (közel a sétálóutcához).

A vendéglő nagyon rusztikus, a falakat és a bútorokat állatbőrök díszítik, a vakablakokban régi paraszti szerszámok és nagy befőttesüvegekben savanyúság található, a padlón pedig szalma. Az étlap is egész gazdag, megtalálható itt minden román és magyar nemzeti étel, a gulyástól és somlói galuskától elkezdve egészen a kisütött pisztrángig, amit puliszkával ajánlanak.

Parasztos zöldséglevest és túróval töltött gombát rendeltünk, céklás savanyúsággal. A kiszolgálásra nem kellett sokat várnunk, 10 perc után hozták a levest és utána a második fogást is. Az italokat nem tudom véleményezni, mert nem vagyok nagy ivó, de szerintem mindenki megtalálja, amit szeret.

Az árak egy kissé borsosnak tűnnek, a számla szerint a tejföltől a szalvétáig mindent elszámoltattak velünk, de ennek ellenére azt tudom tanácsolni, hogy aki arra jár, nyugodtan betérhet, mert nem fogja megbánni.

Negatívumként csak annyit említenék, hogy a zene nem tetszett, hiszen a nemzeti ünnep miatt, vagy talán mert már közeleg a karácsony, Stefan Hrusca-slágerek mentek.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 3.03

Maros Hotel & Restaurant

november 26, 2007, csedoa
3) Helység: Gyergyószentmiklós 2) Kategória: d) JUPPI 1) Típus: ÉTTEREM 1) Típus: SZÁLLODA (PANZIÓ) | 2 hozzászólás



A Maros hotel és vendéglő Gyergyószentmiklóson a színházzal szembe található. Kívülről szabályos merénylet az emberi szem ellen (mint egy tömbház), utólag kiderült, hogy belül se sokkal jobb. A szálloda elméletileg 3 csillagos, talán meg is felel a 3 csillag által megkívánt kritériumoknak, de amit el lehetett rontani a belső kialakítás szempontjából, azt el is rontottak.

A láb is a fejitől büdösödik, úgyhogy kezdjük a tetején: a legfelső emeleten található egy 250 személyes konferenciaterem.

Minden konferenciateremben van egy nagy, széles asztal, ahol az előadók ülnek, de nem minden konferenciateremben van ezen asztal mögött a mosdó. Tehát ha valakinek WC-re kell mennie konferencia közben, át kell verekednie magát az egész termen + az egész terem szeme láttára a pulpitus mögött szépen besurran a mosdóba (praktikus, legalább mindenki tudja, hol vagy).

Nah menjünk lefele, de hogy? Ugyanis a legfelső emeletről nincs lift :) , le kell menni a negyedikre, majd onnan mehetünk lifttel, nehogymá’ ellustuljanak a konferencia résztvevői. (A lépcső keskeny és meredek.) Az egész szálló szériában gyártott neo-gagyi festményekkel van “díszítve” (30 RON/stück).

Tovább haladva lefelé a viszonylag igényesen kialakított liftbe, leérünk a földszintre. Hirtelen egy akkora étteremben találjuk magunkat, hogy az amúgyis ködös gyergyói időben csodákozom, hogy látszik a szemközti fal :). A székek kényelmesek, az asztalok tiszták és igényesen el vannak rendezve. Mellékesen herefonnyasztó meleg van odabent, nem tudom, mi lehet, biztos fázik a kazánfűtő.

Nah igen, a kiszolgálás… Ha az ember kér valamit a pincértől, épp hogy nincs felháborodva, miért is mertem megszóltani. Amint kihozták a rendelt ételt vagy italt, utána szomjan is halhatunk, többet arrafele nem jön a pincér (vagy telefonál, vagy pletykál, valami egyéb dolga van, ami biztos fontosabb, mint a vendég, aki egyébként nem is kis mértékben járul hozzá a fizetéséhez).

Olyan, hogy hamuzócsere egy-két szél cigi után? minek az? hadd aszalódjon ott a vendég, s ha mégis kicserélik a hamuzót, akkor a pincér átnyúl az asztal és az ételek felett, és úgy viszi el.

Miután rendezzük a számlát a borravaló zárójelbe tételével, annyit se mondanak, hogy félkalap. Már várom, mikor írják ki az ajtóra, hogy viszlát, úgy már nem is kell köszonni!

Remélem, senkit nem ijesztettem el :)



* pontos átlag: 1.00


* pontos átlag: 3.00

Gondűző Étterem és Szálloda

november 16, 2007, fidel_gasztro
3) Helység: Székelyudvarhely 2) Kategória: d) JUPPI 1) Típus: ÉTTEREM 1) Típus: SZÁLLODA (PANZIÓ) | 5 hozzászólás



Életemben nem távoztam vendéglátó-ipari egységből ennyire finomvegyes élményekkel, mint a székelyudvarhelyi Gondűzőből. Profizmus és amatőrizmus annyira bájosan olvad itt össze, hogy sem elégedetlenül, de teljesen elégedetten sem lehet innen elköszönni.

Nem kezdem ecsetelgetni, hogy Udvarhelyen hol is található ez az utcáról nézve apácazárdához hasonlatos intézmény, a fenti link a weboldalukra vezet. Pontosabban nem is apácazárdához hasonlít, hanem egy komor leányneveldéhez.

Nos, amit első pillantásra nem lehet nem észre venni, az az, hogy rengeteg pénzt belenyomtak a Gondűzőbe. Látszik, hogy “meg van csinálva”: tömörfa nyílászárók személyre szabott üveggel, személyre szabott bútordarabok stb. A kaputól a recepciós pultig jön a második benyomás, hogy biztosan van pacalleves az étlapon, ebből következik a harmadik benyomás, hogy a konyhai szagelszívó-berendezés nem működik kifogástalanul. De a recepciónál a világ legbűbájosabb, nem túl szép, de annál kedvesebb és rokonszenvesebb recepciós kislánya mosolyog ránk, és két-három perc társalgás után szilárd meggyőződéssé válik bennem, hogy nem elég tanulni ezt a szakmát… van, aki erre születik.

Máris elegáns felvonó repít a harmadik emeletre, hol immár abban is megbizonyosodok, hogy kellő ideig főzték a pacalt. És igen, abban is, hogy tényleg semmiféle szagelszívó nem működik. (Másnap például a töltött káposzta illatára ébredtünk.) A szoba tágas, az ágy kényelmes, az éjjelilámpa nem működik. Az összes nyílászáró becsületes, kemény fából lett gyártva, egy valag pénzt tehettek ide be, nyugtázzuk már többedíziglen. Csakhogy az ablakot nem lehet függőlegesen résre nyitni, a negyven centi széles erkély meg közös a többi lakrésszel. Úgyhogy éjjel nem igazán tudtunk szellőztetni „ki tudja, ki lakik a szomszéd szobában” alapon.

Ami az éttermi részt illeti, a menü rajta a honlapon, az árak teljesen rendben vannak, az adagok búsásak. A borkínálat valami miatt nem szerepel az ét- és itallapon, de ahogy végignéztem a italospolcon, nem épp a legutolsó borok sorakoztak rajta. Visszatérve a kajához, esküszöm, 6 lejért egy levesestál pacallevest hoztak, amiből kétszer csordulásig mertem a tányéromat, pontosabban először a pincér, majd a másodikat én. Nem volt a világ legjobb pacallevese, de az 1-től 10-ig skálán egy nyolcassal díjaztam, ha már a folyosókat is oly finoman belengte az illata. A pincérek meg nagyon értő módon kapják el a hangot bratyizás és diszkrét távolságtartás között, sokat nem lábatlankodnak az asztal körül, viszont épp akkor teremnek ott, mikor szükség van rájuk, vagy legalábbis igyekeznek. Nem mogorvák, és kedvességük még a méltóságteljesség határain belül tartózkodik.

Csak az a reggeli, csak azzal a reggelivel el ne rontanának mindent. Mert annyira visszatetsző, mikor kézzel tapinthatóan érezni, hogy egy csomó pénzt, munkát, időt és energiát beleöltek ebbe a helybe, hogy minden kifogástalan legyen, és akkor meg olyan apró dolgokon csúszik el az összkép, mint a már említett mindent elárasztó kajaszag és a reggeli, ami három egymásutáni alkalommal zsinórban semmi változatosságot nem tudott felmutatni. És utolsó nap, mikor már mindenki mindent leevett az asztalról – lévén, hogy késve érkeztünk a reggelihez –, és kértük a pincért, hogy valamit nekünk is hozzon, ha már minden elfogyott, nem túlzok, de kiállított a konyháról három-három ultravékony sajt- és gépsonkaszelettel.

Végszóként ismétlem, nagyon érdekes szimbiózisa ez a hely a zsugori hozzánemértésnek és a pazar fényűzésnek. Valamint az sem igazán biztos, hogy szükség van az esténként hegedűvel és szintetizátorral nyomuló cigányduóra, amely ráadásul hangerősítést használ. Szó se róla, jól húzzák, főként a hegedűs, de nem igazán tudják felmérni, mikor kívánja meg ezt a vendégsereg és a hangulat.

Minden negatívumot félretéve, egy civilizált hely a Gondűző, csak kár, hogy kis, röhejes, ám elkerülhető butaságokon buknak el ők is a luxuskategória felé való törekvésben.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 3.48

Iona

november 15, 2007, NORBERT
3) Helység: Nagybánya 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: ÉTTEREM 1) Típus: KÁVÉZDA 1) Típus: SZÁLLODA (PANZIÓ) 1) Típus: KOCSMA/PUB | 3 hozzászólás



A Iona a némethlászlósok törzshelye. Az órarendemben is szerepel, én például a filozofia, a zene/rajz és biológia óráimat tartom ott, de van aki a tornát, vagy épp a románt, magyart. Amikor beindult, akkor a középsulisok tartották fenn. Rendszeres, szorgos látogatói voltak, és szinte egymaguk kitették a törzsvendégek nagy részét. Azóta még odaszoktak reggelente kávét inni a taxisok és néhány rendőr. Na de ettől még kellemes a hely. A stílus rusztikus: faasztalok, faszékek, fapadok.

A falon néhány régi kép Nagybányáról (magyar felirattal), a berendezés, díszlet pedig régi falusi kellékekből áll, mint pl. mosótál, régi kaszák, szekérkerekek, stb. A hely hangulata kellemes. A kiszolgálás pedig 10-es skálán tízest ér. Két kiszolgáló csaj van, bár az egyiknek néha rossz napjai vannak, de a másik mindig kedves és még jól is néz ki. Vele mindig nagyon jól elbeszélgetek, amikor épp senki közeli ismerős nincs, és a bárpulthoz ülök.

Itt minden kapható, az egyszerű kávétól vagy melegszendvicstől kezdve a pizzán vagy spagettin keresztül a legkomolyabb sültekig és borokig. A kaját maga a tulajdonos, Ionuţ készíti, aki jókedélyű, el lehet vele beszélgetni, ha épp szabadideje van, és amióta megtanult magyarul az odajáró középsulisoktól.

Bár eleinte elég olcsó helynek indult, újra emelték az árakat, az idén már sokadjára. Ennek ellenére még mindig népszerű hely. Jelenleg egy sör 3-4 lej körül mozog, egy kávé 2 lej, egy közepes pizza pedig 15 lej.

Újabban a motel is beindult az emeleten, nem tudom, hogy milyen, nem voltam még, de a tulajdonosok kedvességét és jóindulatát ismerve biztosan jó hely lehet. olvasd tovább »



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 2.68

Joc Secund

november 14, 2007, zoicika
3) Helység: Temesvár 2) Kategória: d) JUPPI 1) Típus: KÁVÉZDA | 4 hozzászólás



Igazság szerint ez egy könyvesbolt, de nagyon finom kávét lehet inni itt 3 lejért, miközben kedvenc könyveidet lapozgatod, és arról ábrándozol, hogy meg is veszed őket.

A L. Blaga utcában van, ami a sétálóutcával párhuzamos. Nyáron ki lehet ülni a teraszra, és ott dohányozni is lehet. Óriási a könyvválaszték, és vannak olyan könyvek is, amiknek ára potom 3 lej.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 2.78

Tom & Jerry

november 12, 2007, NORBERT
3) Helység: Nagybánya 2) Kategória: b) FAPADOS 1) Típus: KOCSMA/PUB | 5 hozzászólás



A park mellett található Tom & Jerry klassz hely. Klassz azért, mert csak 2-2,5 lej egy sör. Klassz, mert D’n'B és alternative szól, és az is kellemesen. Klassz, mert nyáron nincs kellemesebb hely a városban, mint az udvara: a friss levegőben zöld környezetben, fákkal és bokrokkal körbevéve üldögélhetsz. Télen pedig benn, ahol a Tom és Jerry-sorozatból ismerős képek lógnak a falon, és csak 1,25 lej egy kávé vagy egy forró csoki.

Klassz hely, mert a társaság kizárólag fiatalokból tevődik össze. Klassz, mert Ernő bácsi hitelre is ad sört, s ha a budi épp foglalt, és nincs kedved végigállni a sort, akkor egyszerűen elsétálsz a parkig, ami 50 m-re van, és meglocsolhatsz egy fát.

Mindent összevetve: télen klassz sörözde/kávézda, nyáron pedig remek sörkert.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 2.68

Papillon

október 31, 2007, zoicika
3) Helység: Temesvár 2) Kategória: d) JUPPI 1) Típus: KOCSMA/PUB | 3 hozzászólás



A Papillon a Dóm-térről nyíló egyik sétálóutcában van. Nyáron jár hozzá terasz is, és az autók nem pöfögnek az orrod alá.

Miért jó a Papillon?

- mert éjjel-nappal nyitva van, azaz non-stop (eddig ez az egyetlen ilyen kocsma, amiről tudomásom van)

- mert olcsó (forralt bor: 3 lej, sör: 3 lej)

- mert szép a menüjük

- mert jó a füstelszívó, azaz csak mérsékelten van füst

- mert kellemes a hely, jó a dizájn, és ha kevesen vannak, jó helyre lehet ülni

- mert kedvesek a pincérek

- mert szép ruhákat lehet itt látni (ide jár az alteros társaság)

- mert jó kiállítások vannak benne

Miért nem jó a Papillon?

- mert kicsi ahhoz képest, hogy mennyien járnak oda

- mert székre ülni nem érdemes, mert felborulsz

- mert nem mindig van az, amit inni szeretnél

- mert ott helyben ki kell fizetni, amit fogyasztottál

- mert a vécéje nem túl tiszta (viszont stílusos)



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 3.37

Backdoor

október 15, 2007, gab
3) Helység: Szatmárnémeti 2) Kategória: d) JUPPI 1) Típus: KOCSMA/PUB | 6 hozzászólás



A szatmárnémeti “hugyosbalaton” lájfsztájl-ban oázisként tűnik fel a Backdoor. Deszantos és a valahai kiscserkész tájékozódási affinitás szükségeltetik az fentebb említett hely megtalálásához. Helyes. Jól van ez így - stratégiailag. Ugyanis a hétdanos szesztestvérek mellett a mobiltelefonon mánelét hallgató ifjú titánok sem bukkanak rá. Ennyit a geográfiai behatároltságáról. ( A Tudor Vladimirescu utca elején vagy végén, na, nézőpont kérdése.)

Ha túl vagy az expedíción, és belépsz a Backdoor nevű oázisba, akkor otthonosan érezheted magad. A hosszú romantikus sétától és az út porától elcsigázva leülsz, s már melletted is áll a pincér-tulaj. Már-már szülői szeretettel ajánlja fel a felfrissülésedhez (tompulásodhoz) szükséges kumiszszármazékokat. A kiválasztott italodat igényes és változatos zenei kíséret mellett fogyaszthatod, amit elérhető áron biztosítanak.

A családias hangulatról a lokál mérete is gondoskodik. Minden a pult kényelmes szomszédságában van. Tehát nem kell tízpercekig várnod, amíg valaki észrevesz. Sőt mi több, a “vezérigazgató(nő)” a jelbeszédet gyorsan elsajátítva (a győzelem jele “V” = két darab sör) igyekszik kedvedben járni. Az már mustár a miccsen, hogy az italod mellé ingyen mogyoró jár. Mindezt megtetézi a hétvégi HAPPY HOUR intézmény, amikor páketpromocionálként féláron gargarizálhatsz italkülönlegességeket.

Virtusfitogtatás esetén vagy elegendő “célzóvíz” elfogyasztása után, alatt lehetőséged van ingyen és bérmentve fejbenszámolós célbadobálósdit (darts) játszani.

A nemdohányos szekció is élvezheti a kocsmázás örömeit, sze’ külön szeparé áll a rendelkezésükre.

Nem elhanyagolandó a mellékhelyiség felszereltsége és higiéniája. Mindig tiszta, mindig van papír, szappan és kéztörlő.

És, ami a legfontosabb, nincs utolsó rendelés. Addig iszogathatsz, ameddig a zsebed és a duracelljeid bírják.



* pontos átlag: 5.00


* pontos átlag: 3.06


« vissza — korábbi bejegyzések »

Szalonbeszélgetések