Under Construction

október 9, 2007, admin
3) Helység: Kolozsvár 2) Kategória: b) FAPADOS 1) Típus: KOCSMA/PUB | 4 hozzászólás



Mr. Pink

Mégis ez lett a név. Kolozsvár, Eroilor, Kenvelo mellett. Évekkel ezlőtt jártam itt utoljára, akkor egy másik klub üzemelt a helyszínen, néha elektro-partikat is szerveztek. Az élőzenére váltás kellemes fordulat, ahogy az is az, hogy magyar hely lett. A névválasztás nem biztos, hogy szerencsés: miközben sorban állok a vécénél (kevés a hely, és az is kellemetlen, hogy a kocsmán kívül van), elkapok egy telefonbeszélgetést, amelyben az illető úr, aki a női vécéből beszél, sehogy sem tudja kiejteni, az ándő rásztrásá-val áll a legközelebb a helyes megoldáshoz.

Bár a hely már jó ideje működik, most van a hivatalos megnyitó, talán ezzel magyarázható a tulaj kedvessége és előzékenysége : mindenkit fogad, bemutatkozik, és még pótszéket is hoz. A hely első látásra átlagos; szimpatikus, hogy a nevüket megpróbálták összeépíteni az imidzzsel, de jobban is rájátszhatnának erre. Kezdetnek megteszik ugyan a sárga-fekete szalagok és a csövek, de ezt tovább kell vinni, megéri.

Az árakkal nem vagyunk egészen tisztában, a Heineken 5 lej, ez tuti. Nem próbáltuk, de állítólag tudnak olyat is, hogy akciós vodka, másfél deci 6 lejért, és tequilát is adnak méterre – ezt látni és érezni kell.

A médiabefutós lány fellépése remek volt, a hangosításon viszont van még mit alakítani: a belső teremben lévő két hangfal édeskevés az átjáróteremnek, ahol darabjaira hull a hang, amint eléri a hullámos mennyezetet. A zenei kínálat nagyon dögös, alternatív ászok szólnak (Killers, Muse, Kispál és a Borz), de amikor harmadszor kezdődik a Mr. Brightside, na az már kicsit sok.

Az első Bloodymary-kritikát a kocsmáról itt olvashatod:

>> Under Construction avagy Happy End >> 

Ms. Red

9-kor már zsúfolásig tele a hely, félünk, nem fogunk ülőhelyet kapni, de a pincér hamar megtalál, s az asztalunkhoz irányít. A felszolgálók mind nagyon kedvesek, később is többször érdeklődnek a hogylétünkről. Érkezésünk első percétől forró a hangulat, a szó konkrét értelmében is. Nem olyan nagyon sok az ismerős, mégis, éjfél környékén mintha már nem is számítana, hogy ismerjük-e a szomszéd asztal társaságát. S bár nem túl tágas a hely, 2 környékén, Kriszta Réka Piroska második ráadása alatt mindenki ott táncol, ahol éri.

Mr. Green

Annak ellenére, hogy engem elsősorban a Kriszta Réka Piroska fellépése vonzott a helyszínre, már az első benyomásaim is nagyon pozitívak voltak. Nagy, és elég jól kihasznált tér, füstös, barátságos pincekocsma-hangulat, ezek számomra mind pozitívumok… A kiszolgálás, ha nem is volt nagyon hatékony, az azzal magyarázható, hogy teltház volt, de ennek ellenére minden pincér kedves és kooperatív volt még hajnali 3 órakor is. A meredek lépcsők, az alacsony mennyezet, a sárga-fekete szalagok, a falból kiálló szellőzőcső valóban “under construction”-hangulatot kölcsönöz a helységnek.

A koncert jó volt, akárcsak a hangulat. A rengeteg ismerős ember, az alkohol és a jó zene mind hozzájárultak az emberek jó hangulatához. Hirtelen, szinte a semmiből kerekedett jó kis buli közepén találtam magam. Egyre többen álltak fel táncolni, már egy adott ponton alig lehetett közlekedni az asztalok közötti viszonylag keskeny sávon.
Az egyetlen negatívum, hogy a mellékhelységhez el kell hagyni a kocsmát, és a már említett meredek lépcsőkön kell felmenni. Ezzel csak az a baj, hogy ha az emberben van egy pár atmoszféra, akkor elég nehézkes lehet a közlekedés.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 3.48

A zenélő macskához avagy Music’at

október 2, 2007, humm
3) Helység: Szatmárnémeti 2) Kategória: d) JUPPI 1) Típus: KOCSMA/PUB | 19 hozzászólás



Hihhetettlen. Csúcs, szuper, zsír hely. A Queens óta jobbat én nem láttam a világban. Sokan, sokfélének tartottak már a kocsmakritikáim miatt. Ha más mesélné, én is sznobnak tartanám ezt a helyet. Pedig nem az.

Nem olcsó, sőt, de jó a hangulat, egy csomó vagány ember, annyi, amennyit egy helyen Szatmáron ritkán lehet látni még egy véndiák-találkozón is. Ez az első reakció, mikor az ember belép. Az egész ötletes, jól ki van találva, olyan, mintha kicsi utcácskákban mászkálnál, lámpával, mindennel ami kell. Nincs túlcicomázva, minden a helyén van, nagyon, nagyon profi. Nem tudom, mit mondjak többet róla. Engem elkapott egy “fíling”, olyan, mint már nagyon régen kocsmában. Jó volt ott lenni egyáltalán…

Élőzene, de nem lakodalmas, esténként 9 után, szerdától vasárnapig. A pincér figyelmes, nem tolakodó, senki nem bunkó, a zene is jó, a wc tökéletes, persze, persze, vannak hiányosságok is, mondjuk ami legjobban zavart, az az volt, hogy 2 deci félédes vörösbort akartam meginni. Csak száraz fehér volt decire (5,2 lej volt a két deci). A többi üveges. Nyilván ez is érthető, a megcélzott törzsközönség nem 16 év körüli, liciből kocsmában lógó gyereksereg.

Mégis, ritka jó hely, nagyon kíváncsi vagyok a történetére, mintha citys kocsma lenne (ez a szatmári magyar kereskedelmi rádió), szerintem bárhol megállná a helyét a kategóriában. Kíváncsi vagyok a helyre amúgy is, meséljetek róla.



* pontos átlag: 5.00


* pontos átlag: 3.07

Under Construction avagy Happy End

szeptember 24, 2007, humm
3) Helység: Kolozsvár 2) Kategória: b) FAPADOS 1) Típus: KOCSMA/PUB | 15 hozzászólás



Új magyar egyetemista kocsma Kolozsváron. Ez jó, szép, szükség is van rá, csakhogy még van amit fejlődjön.

A hivatalos, nagy megnyitó buli még nem volt meg, majd októberben, de már működik. A tulajdonos egy zilahi fiú, akinél a hangsúly az olcsóságra tevődött. Minden olcsóbb, mint a tipikus magyar kocsmákban, de megközelítőleg sem éri el azt a szintet, amit a Bulgi akkor, mikor nyitott.

Cím: Erolilor 16., a Kenvelo mellett. Egy nagy kapualjon bemész, aztán balra fordulsz, a pincébe. Szörnyen meredek lépcsőkön le, az első nagy teremben rengeteg kicsi, olcsó asztal, legalábbis annak tűnik, hozzá illő székekkel, és az egésznek kantin hangulata van. A második teremben van a bárpult, és mintha bőrfotelek lennének, mintha bőrfotelhez találó asztalokkal, persze nem azok. A szőnyeg bordó, ez mondjuk hangulatos.

A pincérlány aranyos, a zene nem túl hangos, vendég még kevés van. Többnyire azok, akik a tulaj haverikörébe tartoznak. Néha nagyon vicces a téma. Majd lesznek mások is. Csődbe nem fog menni, az biztos, de nekem nem lesz a törzshelyem, az is biztos.

Ja, még egy negatívum, a wc a kocsmán kívül van, tehát a lépcsőkön fel kell menni, és ha netán még egy sört meginnál, le kell jönni. Ez mondjuk 3 sör után veszélyes vállalkozás.

Mindentől függetlenül, lehet belőle jó hely, lássuk, mi lesz?

p.s: az iromány két hétig készült, ugyanis a kocsma nevét pontosan nem tudtam. Utolsó infóm, hogy Happy End a neve, de már volt egy kis zártkörű megnyitó, ahol Under Construction néven futott, s mivel a kliensek ezt jegyezték meg, hát így emlegetik. Ha tévednék, szóljatok rám.



* pontos átlag: 2.00


* pontos átlag: 3.19

Klausen

szeptember 17, 2007, delinke
3) Helység: Kolozsvár 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: KOCSMA/PUB | 6 hozzászólás



Egyelőre mindenki “új Krajczár”-ként emlegeti a helyet, amit péntek este avattak. A Klausen tulajdonképpen a Krajczár második helyisége (a személyzeti gárda is közel ugyanaz), amely a kocsma mellett (a földszinten) nyílt, és egy fokkal elitebbnek szánták az emeleti helyiségnél. Ez első este főleg az árakban mutatkozott meg: a sörök 4 lej körül kezdődnek, a kávé, kapucsínó, forró csoki 1-2 lejjel drágább, mint az egyetemistákhoz címzett fapados helyeken. Igaz, a mellékhelyiség is elegánsabb, tisztább, és a füstelszívás is jobban működik.

Azonban úgy tűnik, nem a megcélzott közönséget sikerült elérni: a megnyitón, Răzvan Crivaci VJ-projekciós koncertjén nagyjából ugyanaz a zsibongó, bulis kedvű, többnyire egyetemista korú társaság tette tiszteletét, amit a Krajczárból ismerünk. Idővel persze lehet, hogy kialakul a Klausen saját kliensköre, és nem azok fogját látogatni, akik már az emeleten nem kaptak helyet.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 2.80

Gelateria

szeptember 4, 2007, delinke
3) Helység: Kolozsvár 2) Kategória: e) LUXUS 1) Típus: CUKRÁSZDA | 1 hozzászólás



Pár éve abban a tudatban éltünk, hogy nincs olasz fagyizó Kolozsváron. A minap véletlenül fedeztük fel a Zsidó Kórház utcájában a kicsinek semmiképpen sem mondható teraszos helyiséget. Szép idő volt, kellemes késő délután, mégis egyetlen, korosnak és jólszituáltnak kinéző pár üldögélt még ott rajtunk kívül. A flancos teraszon legalább 10 asztal, növények, színes, nem éppen olaszos, inkább amerikai retrós stílusú dekoráció, legalább 20 féle fagyi.

Persze gondoltam, hogy nem tengerparti áron osztják az olasz finomságokat, de a régi Gelateriában (az Eroilor/Deák Ferenc utcában volt) legalább azért a pénzért igényesen összeállított kelyhet kaptunk és nem fukarkodtak a felszolgálók a fagyival. Itt egy kis gombóc 4 lejbe kerül, egy átlagos fagyiadag (ha az ostyát, öntetet, vagy urambocsá’ a tejszínhabot sem veti meg az ember) már 10-15 lej körül mozog. Az olaszos fílingből csak a hangzatos nevek maradtak meg, még a kedélyes, előzékeny felszolgálás is elmaradt.



* pontos átlag: 3.00


* pontos átlag: 3.14

La mitocanu’

augusztus 27, 2007, montechristo
2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: ÉTTEREM 3) Helység: Vama Veche | Szólj hozzá!



Ahogy Magyarország álneves, a vendéglősök körében rettegett étteremkritikus párosa, a Wittman fiúk megállapították: mindenképp szükséged van egy referencia-helyre, vagy -szakácsra, aki olyan kitűnően főz, melyhez a többi vendéglátóhelyet hosszú időn keresztül viszonyítani tudod. Az egyik Wittman bevallása szerint az édesanyja, majd az egyik barátnője volt számára a referencia – hogy étteremben mit tartottak mértékadónak, az a fent belinkelt rovatukból kiderül.

Számomra a Vama Veche-i La mitocanu’ (újabbkeletű hivatalos nevén a Lyana, a román tengerpart legdélibb csücskében) mérce, az alapinformáció, a biztos pont, amelyről állva ki lehet mozdítani az egész vendéglős világot, vagy legalábbis meg lehet ragadni úgy igazából a villát. A vendéglő közkeletű nevét “nagymenő, baromarcú pofának” lehetne fordítani; valószínűleg onnan jön, hogy a hely szlogenje kedves iróniával “porţii mitocăneşti la preţuri muncitoreşti”, ami szépen jelzi azt, hogy a köztudatban úgy él, hogy csak a nagymenők ehetnek igazán jól (és sokat) egy vendéglőben, de ezen a helyen a munkásosztály is kibírja az árakat. És ez a reklámszöveg nem a poén miatt okés, hanem azért, mert egészen gyomorszinten igaz. Mert pontosan leírja a vendéglő kínálatát. Itt így főznek, és kész.

Hogy miként mutat a La mitocanu’, azt most hagyjuk: nem jobban, és nem rosszabbul, mint bármelyik szabadtéri vendéglátóhelyiség bármely romániai nagyvárosban. Az asztalok kissé tramplik, nem széken ülsz, hanem padon, némelyik billeg, és nem cserélnek napközben terítőt. De ez lényegében mindegy: semmire se mész egy olyan helyen, ahol szuperintelligens az olasz minimalista dizájn (mondjuk), de rosszul főznek és csillagászatiak az árak.

A vendéglőt már két egymást követő évadban volt alkalmam tesztelni, vagyis a kritika nem egyetlen alkalom benyomásait összegzi. A hely elsősorban a rostonsültekben kiváló, de más étkek esetében is határozottan az átlag fölött teljesít. A tényleg felséges, rostonsült halételek (például a bébicápa) 10 dekája 7 lej; és a pincér elismerő pillantásokat vet rád, ha puliszkát vagy rizset rendelsz hozzá (és nem krumplit, mert az nem talál). A rostonsült egyszerűen pont olyan, amilyennek lennie kell: nem égett, nincs kiszárítva, de átvette a füst jellegzetes ízét és a hirtelensütés aromáját, és persze elomlik a szádban. Az étlapon tízféle hal szerepel, ezek közül néha egy-egy szokott hiányozni az aznapi menüből (ez attól függ, milyen fogás volt aznap hajnalban kint a tengeren). De van dobrudzsai, pácolt halfélékből főzött étek is (ez a saramură dobrogeană). Általában érdemes a halmenüt végigkóstolni, és a további alkalmakkor a többit.

Egyéb, garantáltan bevált fogások az étlapról: Churchill ujja – ez tésztafélében átsütött hústekercs, de tényleg akkora adag, mintha egy óriás bronzszobor nagyujját szervíroznák. Arab (kovásztalan) kenyérben szervírozzák a görög tekercset, ami darálthús-keverék sok-sok zöldséggel, és tényleg lelóg a tányérról. Rablóhúsból is itt ettem életemben a legjobbat. Sőt paradicsom-salátából is – valami szuper keleties fűszerrel és olivaolajjal volt megbolondítva, arab saláta fantázianéven futott, kár, hogy nem kérdeztem meg tavaly, hogy mi a titka, mert az idén már hiányzott az étlapról. Ilyen kevés alapanyagból ekkora élményt kihozni – szóval, ez a gasztronómia.

Az idei extra pedig a kebab keleti módra volt: ez gyakorlatilag három miccs, dupla akkora, mint amilyeneket a kifőzdékben gyártanak; a La mitocanu’-féle rostonsütés standardja szerint elkészítve –azaz finomabbul, mint eddig bárhol másutt – hozzá további roston megpirított és szafttal megöntözött zöldségfélék: paradicsom, paprika, hagyma.

Ínyenceknek való hely: egyszerűen azért, mert kevés vendéglőről lehet elmondani, hogy egy év múlva is olyan erős az ízélmény, mintha csak a minap rendeltél volna. Ami az árviszonyokat illeti: a levesek 6-7 lej körül mozognak, a főfogások 7 és 20 lej között (a legdrágább például a lazac-saláta, illetve -rostonsült). Összegezve elmondható, hogy 20-25 lejből egy személy kiválóan étkezhet, italnak a sört és desszertnek a kávét beszámítva. (Helyszín: Vama Veche, befordulsz balra ott, ahol a tengerpartra vezető első utca végetér. További támpont: a KM Zero kocsmával szemben, és Papa la Şoni vendéglő-kocsmájához közel.)



* pontos átlag: 5.00


* pontos átlag: 2.70

Casa Albă

augusztus 20, 2007, mezei nelli
2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: ÉTTEREM 3) Helység: Adjud (Egyedhalma) | 1 hozzászólás



Az adjudi állomástól gyalogosan, hátizsákkal is megközelíthető távolságban található a fentnevezett. Mivel az állomáshoz ez a legközelebb eső vendéglő, és a hátizsák súlyától függően kb. öt perc alatt megközelíthető, mindenkinek, aki Adjudon eltölt néhány órát, ajánlatos ezt felkeresni. Egy nagy platános park kellős közepén található nyárikert, a románórák olvasmányélményéből berezonáló, csendesen lengedező lágy moldvai szellővel, sok lámpával, meglepően tiszta vécével, aranyos házi kutyával, aki addig rángatja a napernyő madzagját, amíg az a fejedre nem borul, sok szép moldvai leánkával és legénkével, akik “au ieşit la oraş”, akik mind megbámulnak, mert azt hiszik rólad, hogy külföldi vagy, és barátságosan olaszul akarnak veled társalogni, és egy rejtői egyéniségű pincérrel, akivel a következő társalgást folytattuk:

MI: - Kérünk egy fagylaltkelyhet és két miccset.

Ő: - Fagylaltkehely és két porció miccs. (Whatever, gondoljuk magunkban, a menüben darabszámot ír, majd meglátjuk, itt biztosan úgy mondják.)

Öt perc múlva:

Ő: - Két porció miccset rendeltek, ugye?

MI: - Igen, kettőt.

Újabb öt perc:

Ő: - A miccset daradszámra adjuk. Akkor két miccset kérnek?

MI: - Igen, kettőt.

Fagyikehellyel a kezében:

Ő: - Itt a fagyi, akkor két miccs volt, igaz? Sajnos kicsit várni kell rá.

MI: - Igen, kettő. Nem baj, várunk.

Kenyérrel és az evőeszközökkel a kezében:

Ő: - Mindjárt készen van, azonnal hozom. Két miccs, ugye?

MI: - Igen. Jó.

Miccsestányérral:

Ő: - Itt a miccs. Ugye, kettőt rendeltek?

MI: - Igen, hogyne, köszönjük szépen.

A vendéglő kínálata elég bőséges, bár semmi igazán helyi, amiről ne tudtuk volna, hogy mi az. Árai barátságosak: fagyikehely 4 lej (és jóllaktam vele), miccs darabja 1,5 lej, barna Silva 3,5.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 3.02

Opium caffé club & lounge

augusztus 9, 2007, editeva
3) Helység: Székelyudvarhely 2) Kategória: e) LUXUS 1) Típus: ÉTTEREM 1) Típus: KOCSMA/PUB | 4 hozzászólás



Olcsó orgazmus a hársfák alatt

Koktéldelírium drótmentes internetsalátával plusz kávékülönlegességek – inkább kisvárosi sznoboknak, de nemcsak.

Opium bár és vendéglő a Kossuth utcában. Könnyű helyen van, úgyhogy nem időzhetek el a kacskaringós útvonal és a látványosságok leírásával. Árnyas hársfasor, virágzáskor bódító szerelemillattal. Hosszú kocsisor bódító kipufogógázzal és vascsövek bódító rondasággal. A környezetleírás ezennel befejeződött.

Mindenesetre a bár előnye, hogy nem egy eldugott részen van, hanem az egykori Vörös Csillag vendéglő, illetve Fényes közelében, ami indukálja azt is, hogy ez egy vendéglős utcarész, tehát ha szórakozni akarsz és nem a Gépont-szerű kocsmákba vágysz, illetve jólszituált kisvárosi sznob vagy, akkor automatikusan arra indulsz.

A kiszolgálással minden rendben, az enyhén szőkített hajú pincér udvarias, kedves és mindent megtesz a vendégért. Például reszetálja az wireless netet, ha az nem megy. Mint később kiderült a laptop, és nem az ő hibájukból.

Kávéféleségek, frappé, jegeskávé és egyéb extrák, amiknek elfelejtettem a nevét, nagyon finomak és nem túl drágák. Az egyszerű Segafredo eszpresszó 3 lej, kávékoktélok garmadával. Ezek 5-110 lejes áron vásárolhatóak meg. Sajnos nem engedhettem meg magamnak az izgalmasan hangzó gyümölcsös kávékat. Hoppá, ezek csak a forró kávék voltak. Hátravannak még a jegesek, alaszkaiak, a jeges kapucsínó és a frappé. A koktélokkal is ugyanez a helyzet, finomak és nem drágák, a screaming orgasmtól ugyan nem sikítottam, sőt még a koktél sem adott ki hangokat – hacsak nem nevezhetjük az utolsó cseppek kiszippantására tett erőfeszítések szörtyögését annak. Salátákat, reggelit is lehet rendelni, az egyszerű omlett 3,5 lej, annyit akár össze is koldulhatsz reggel 8-tól fél tízig. És ha jól láttam, még vízipipázni is lehet. A menü többi, alkoholokkal foglalkozó része megtekinthető itt, a lap bal felső sarkára kattintva forgathatsz.

Bulikat is szerveznek, housepartik Dj Rareshsel, Dj Adrian Eftimiével, habos buli és fehérrucis parti, nők napjára chip and dale.

A dizájn először kicsit meglep, inkább klubszerű, mintsem vendéglős a hangulat. Neobarokkos, kicsit eklektikus: nagy tükrök, plazmatévé, bőrfotelek, piros falak és piros gyertyák, olyan hely, ahol le lehetne forgatni egy időutazásos pornófilmet.



* pontos átlag: 5.00


* pontos átlag: 3.29

Reál hipermarket talponálló

augusztus 7, 2007, gergeliii
3) Helység: Szatmárnémeti 2) Kategória: b) FAPADOS 1) Típus: BÜFÉ | 3 hozzászólás



Ki lehet az, aki nagybevásárlás közben megáll falatozni két pár virslit, spenótfőzelékkel és rákollóval? Gondolom, a hipermarketek agytrösztjei ezt is modellezték excelben, és az előrejelzések szerint van igény arra, hogy a jó hipermarket gondoskodjon a főzni nemtudó/nemakaró/elfoglalt urbánus gyermekeiről, és készítsen nekik finom falatokat, amelyet apró nejloncuccokban az elfoglalt házaspárok hazavisznek, vagy helyben elfogyasztanak, mint régebben az alimentárákban a zsemlét kefirrel.

A Reál hipermarket kenyér és húsügyi feldolgozóosztálya közé esik a miniplacc, amelyre szó szerint ki van rakva három-négy talponálló asztal, mellettük a mobil fánkárus, és körülöttünk nyüzsögnek az emberek, visítanak a kölykök a “sofőrös” bevásárlókocsi mélyéről, mi pedig eszünk.

A proli Kauflanddal szemben legalább annyi eszük volt az agytrösztöknek, hogy nem a parkolóban árulnak miccset és sült kolbászt, hanem érdekes ételekkel próbálják kielégíteni a vásárlók kulináris kíváncsiságát. Így kerül a kirakatba muszaka, többféleképpen elkészített húsok pl. escalop a la Zingara, hagymás rostélyos, csípős csirkemell, fasírt és a mi választásunk, flekken rajta gombácskával, zöldségke, egyebecske, a tetején sajttal ráolvasztva. Ehhez mexikói krumplit választottam és három darab szószos, párolt gombafejet, még a legjobb éttermekben sem találsz ilyen friss és zamatos gombát. A párom még két érdekes salátát talált, de választhattunk volna töltött káposztát is vagy zöldborsófőzeléket is. Az igazi perverzió: mindezt lokálisan talponállva elfogyasztani, amit mi nem mertünk, mert ha megkönyököznek, akkor a finom kis gombát bekatapultálod villástól az ananászos pult mögé, meg amúgy is, ilyen vacsihoz kell egy kis gyertyafény, mondjuk reálos elemlámpából :)

Az árak a földön járnak, nem fizeted meg a pincért, a tányért, a kiszolgálás gyors, az élet pedig rövid, egyél gyorsan, majd told tovább a szekeret.



* pontos átlag: 2.00


* pontos átlag: 2.26

Döner Maxx

augusztus 6, 2007, fidel_gasztro
3) Helység: Kolozsvár 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: ÉTTEREM | 7 hozzászólás



Aki evett már vérbeli török csávó által készített döner kebabot, az tud egy dolgot. Törökországba még nem volt alkalmam ellátogatni, de Németországban például a török vendéglők egymást érik, mint Pesten a kínai gyorsétkezdék. És istenien finom dönereket lehet náluk kapni, és akkorákat, hogy túlzás nélkül állítom, egész nap lehet kaszálni vele. Pesten a Szeráj nevezetű török gyorsétkezde közelíti még ezt a szintet, az övék is nagyon finom, de még egy icipicit kell tanulniuk.

Kolozsváron a Gheorghe Sincai – a Béke-téri Croco cukrászdát az Unió utca végével összekötő – utcában, egy turkálóval szemben található a Döner Maxx nevű gyorsétkezde. Nos, nekik még rengeteget kell tanulniuk, hogy mitől lesz döner a döner.

Nem is láttam közel-keleti egyént a környéken, csupán néhány hazai selyemfiút, gondolom, valamelyik közülük a tulaj lehetett. És gondolom, az a fajta ember a tulaj, aki járt már néhányszor a világban, látott ezt-azt, viszont egy rántottát sem képes elkészíteni. Ezt abból sejtem, hogy külalakra a kebab rendben van, de ízvilág szempontjából semmi köze a kebabhoz. A két pattanásos képű gyerek a pult mögött olyan unott pofával keni a majonézt a cipóba (mondom, nem értenek hozzá, ki látott még majonézt egy echte dönerben?), mint akinek tökmindegy, hogy cipő-alsórészt készít, vagy dönert. Szóval nagyon távol állnak a mesterségtől, viszont… aki ismeri Kolozsvár belvárosát, az tudja, ha megéhezik, nincs hol egy jót ennie. Nincs egy megbízható, korrekt gyorsbüfé, ahol emberes adagot adnának a pénzedért, vendéglőről, ahová be tudnál ugrani egy finom és laktató levesre, ne is beszéljünk.

Nos, a Döner Maxx az a hely, ahol a pénzedért biztosan jól laksz, s ha nem tudod, milyennek kell lennie egy igazi dönernek, még finomnak is találod. A cipót helyben sütik, még ropogós és illatos, jó istenesen megpakolva kb. 500 gr., és mindez 10 lej. Pitában, és jelzem, hatalmas pitában kérve, azt hiszem 11 vagy 12 lej, de egy akkora rudat nyomnak ezért a pénzért a kezedbe, mint egy kürtős kalács. 16 lejért egy kb. 750 grammos döner-tálat kapsz, szalmakrumplival, salátával s minden egyébbel, szavamra, nagyon jól lehet lakni vele. S még sok egyéb szerepel a menüben, de én még csak ezeket próbáltam ki.

Ismétlem: leszámítva a két zabolás pultos-gyereket, akik életükben nem ettek egy igazi dönert, leszámítva, hogy az ízeknek semmi közük egy echte döner ízéhez, bátran ajánlom mindazoknak, akik délben megéhezve gyorsan valami laktatót szeretnének bekapni.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 3.20


« vissza — korábbi bejegyzések »

Szalonbeszélgetések