Terasz

augusztus 2, 2007, csillazsuzsa
3) Helység: Nagyvárad 2) Kategória: a) LEGALJA 1) Típus: KOCSMA/PUB | 4 hozzászólás



Körösparti Terasz – jó a kilátás és lehet hogy nem úszod meg szárazon

A télen arra sétáló gyanútlan vándor leginkább raktárnak, vagy garázsnak nézné a körösparti aprócska, szürke fémbódét (értsd “bodega”), ha egyáltalán megmozgatná a fantáziáját a jelentéktelen látvány. De vándorunk nyáron érkezik, átutazóban van, s kíváncsian bámészkodik Várad központjában. Megcsodálta már a sétálóutcát, a Sas palotát és a Szent László templomot, nem csoda hát hogy megszomjazik. A Körösparton a korlátnak dőlve morfondírozik, hol guríthatna le egy-két sört vonatindulásig, ekkor pillantja meg a Teraszt a folyó túloldalán. Vándorunk úgy érzi, megtalálta, amit keresett és vidáman elindul az “ojjektum” felé. Közelebb érve meglepődik a már említett szürke bodegán, és a terasz műanyag székein, asztalain. Távolról mintha ígéretesebbnek tűnt volna. Sehol egy cégér, úgyhogy Vándorunk még csak nem is sejti, hogy a váradiak által csak “Terasz”-nak becézett teraszra sodorta a jó szerencse.

Sebaj, ahol Tankcsapda szól, rossz hely nem lehet, gondolja és fáradtan leroskad a műanyagszékre. Újból megcsodálja a Kőröst, szemközt a városházát és a Szent László templomot. Kisvártatva azonban megint ráébred, hogy szomjas, és hogy nem bámészkodni jött ide hanem inni. Ekkor már a pincért sasolja és bosszúsan veszi tudomásul, hogy kutyába se veszik. Nincs mit tenni, bekocog a bodegába, ahol mindjárt két meglepetés is éri: a (vizes) korsóst mindössze 1,8 RON-ért mérik, a másik az, hogy a két kissrác, aki az előbb még kint lófrált, a pult mögött mosogat. Nem lehetnek több 16-17 évesnél (a szerző legalábbis úgy saccolja, személyit még nem kért tőlük soha). Vándorunk ebbe is belenyugszik, s viszi a Stejart kibontásra, csak 2,5 RON, ez már a harmadik meglepetés.

A Tölgyfában nem csalódik ezúttal sem, az előbbi bosszúságot elfeledve mustrálgatja az asztalszomszédokat. Az egyik asztalnál vadmotorosok gyülekezete, járgányaik a Terasz előtti “parkolóban” pihennek. Egy másiknál szelídebb egyetemista külsejú srácok vidámkodnak, de motoron érkezhettek ők is, árulkodnak az asztalon virító bukósisakok. Arrébb két asztal összetolva, rocker fiúk és lányok hada, néhányuk kissé vad külsejű és nagyon részeg. Amott két széplány ücsörög…enyje, ezek tán vele szemeznek? Semmi kétség, állapítja meg, amint hátranézve tekintete találkozik egy pityókás, nagyapa korú bácsiéval. Milyen kár, hogy két óra múlva megy a vonat, megkérné a széplyányokat mutassanak még neki egy-két kocsmát Váradon.

A harmadik Stejar meg a lyányszemek okozta bódulatból hideg zuhany józanítja ki. Szó szerint. Mérgesen felpattan és szembetalálja magát egy másik, kicsit idősebb lyánnyal. A nő locsolótömlőt fog rá. “Utolsó rendelééés!” – kiáltja közben, és folytatja locsoló körútját a többi asztalnál, roppantul élvezve az akciót. Vándorunk szomorúan veszi tudomásul, hogy ezúttal sem úszta meg szárazon, még egy pillantást vet a széplyányokra, akik sztoikusan tűrik a hidegzuhanyt - úgy tűnik ez itt amolyan helyi szokás. Vándorunk kiforgatja összes zsebét, de a blattravalón kívül egy árva banit sem talál. Több kocsmát belülről aznap nem fog látni, no de sebaj, annyit legalább megkérdez a lányoktól, hogy merre van az állomás. A “parkoló” mellett elhaladva még egy pillantást vet a Teraszon száradó rockerekre, mocisokra és a széplyányokra - úgy látszik, ez a hely mindenkinek bejön. Legközelebb több pénzzel jön Váradra, dönti el, és a buli előtt az alapozást biztosan a Teraszon kezdi.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 2.96

Taverna

augusztus 1, 2007, nosty fiu
3) Helység: Kézdivásárhely 2) Kategória: e) LUXUS 1) Típus: KÁVÉZDA 1) Típus: SZÁLLODA (PANZIÓ) 1) Típus: KOCSMA/PUB | 2 hozzászólás



A Taverna a céhes város egy eléggé kies helyén, a Vógóhíd utcában az egykori szappangyár felújított épületében található. Nem az a hely, ahová a gyerekpénzből élő szerelmes, ifjú donhuánok kólázni cipelik magukkal a felcsípnivaló nőszemélyt. Valószínűleg azért, mert a gyerekpénzből nem futná sok repetára. A Taverna egyébként sem ezt a kategóriát célozta meg: üzleti megbeszélésekre, netán-tán “egyévbenegyszerkirúgunkahámból” afférokra, sőt borkóstolókra (időközönként, meghívásos alapon azt is tartanak az úri közönségnek) megfelelő diszkrét, elegáns hely.

A szemnek minden tetsző, gyönyörű pasztelszínek a falon (igaz mióta ottjártam, átfesthették), a bútorzat annyira illik a helyhez, mintha az épület tartozéka lenne. A kiszolgálás kitűnő, a pia választék jó, a konyha, már amennyire néhány látogatásom alapján fel tudtam mérni óriási. Ha jól emlékszem, a falon régi reklámplakátok vannak, de illenek a hely hangulatához.

Az árak nem a napszámos munkából élők napi decizéséhez vannak mérve: piától függően másfél-kétszer is többe kerülhet a kért ital, mint mondjuk egy középkategóriás helyen. A mellékhelység jó, igaz, hogy az elektromos bityukhoz, meg a formatervezett olasz (???) kütyükhöz nem szokott vendégnek meglepetést is okozhat. Ami zavart, az a plazmatévé a bárpult mögött, nem látom értelmét, hogy egy ilyen hely hangulatát ötórás hírekkel, vagy zsizsibekális fröccsögésekkel rontsa el az ember. Jó lenne, ha létezne több ilyen hely, olcsóbban.



* pontos átlag: 5.00


* pontos átlag: 3.39

Lord`s

július 31, 2007, timea
3) Helység: Nagyvárad 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: KLUB (DISZKÓ) | 3 hozzászólás



Meglepően tapasztalom hogy Várad leglegendásabb helyéről még csak egy említést sem tett eddig senki, igaz átlagba véve is igen kevés váradi kocsma kritika olvasható itt. Pedig vannak jó helyek, jó partyk és a kocsmakedvelők társasága is igen szép számú a városban. A hely, melyről írok és melynek nevét zengik a 11-12 körül záró kocsmák enyhén illuminált ügyfelei, (mivel a legtöbb stílusbeli részeg fiatal ugyanide készül részegen) a leginkább méltó a “legendás” jelzőre. A története az ott kezdődik, hogy kezdő egyetemista koromban ismerkedvén a váradi kocsmaszokásokkal betévedtünk ebbe a sas-palota alatti helyre s rá két órára, magunk sem értvén a történteket már táncolástól kifulladva ordítottuk a “Break on through”-t. Ebben csak annyi a különös hogy délután négykor. Aztán rájöttünk, hogy ez egy ilyen hely. Éjszakánként viszont jobban megéri meglátogatni. Nappal inkább kávézó-szukkozó jellege van.

Amit tudni kell róla az mind ellene szól: éjjel 1-2 óráig tele van sznobbal, a szünidőket kivéve a bulik alkalmával mozdulni sem lehet a tömegtől, drága, előfordulhat hogy reggel a sürgősségin ébredsz, vagy hogy egymás után 2 hétvégén lopnak el tőled táskát, telefont, pénztárcát, szünidőben tele van kiskorúval, néha idősebb nékikék táncolnak alulöltözve (ha szerencséd van akkor nem is annyira idősek) stb, stb. Egyszóval egy olyan hely ahol bármi megtörténhet.

Akkor mi lehet olyan jó benne- kérdezhetitek. Dizájnra felveszi a versenyt bármely környékbeli “uri-muris” hellyel, viszont hangulatilag valamivel többet nyújt. A módszere a következő: ha sok pénzed van, akkor kezdheted itt az estét ( de ez a legkevésbé ajánlatos, ugyanis miután eltünnek a -”hú, de sok a pénzem”, “hú, de szexi vagyok” sznobok akkor ajánlatos érkezni. ) A módszer megkövetel egy két pohárka előzőleg elfogyasztott alkoholt, mi általában ezt olcsóbb helyeken gurítjuk le. (A sör 3,5 lej, de nem szokás visszajárót adni) A Lords első számú szabálya: sose érkezz józanul. Ebből kifolyólag a Lords olyan hely, ahol a mindenki örjöng, bulizik, felszabadulva mosolyog, jól érzi magát (még azok is akik a hétköznapokban nem). És ezt szeretjük benne. Másrészt a zene az olyan tuti, hogy bárki megtalálhatja a stílusban hozzá illőt. Aki sokat jár oda, az ismeri az egész repertoárt, ennek ellenére még mindig ugyanúgy élvezi. Sok szépet lehet róla mondani, ám hozzáteszem rosszat is ugyanúgy. Lehet csalódni benne és lehet egyszerűen imádni. Mi ez utóbbit tettük, igaz havi 1-2 alkalomnál többször mi sem tudtuk látogatni, mivel előfordult, hogy 2 hétig próbáltuk kipihenni a Lords-ban töltött estét.

Nyilván izlés kérdése, kinek mi jön be. Viszont az tény, hogy az immár múlttá vált egyetemi évek alatt ez a kocsma úgy hozzánk nőtt, hogy bármely ott töltött estére nevetve emlékszünk vissza.

Érezzétek ti is jól magatokat ha erre jártok!



* pontos átlag: 5.00


* pontos átlag: 3.00

Poiana Soarelui

július 30, 2007, gergeliii
3) Helység: Máramarossziget 2) Kategória: e) LUXUS 1) Típus: ÉTTEREM 3) Helység: Forrásliget | 1 hozzászólás



Izvoare üdülőhely szinte egyetlen étterme és kávézdája. Sajnos. Kezdjük azzal, hogy bárhonnan érkezel, bármivel, egy 15 kilométeres szerpentinen keresztül jutsz el az üdülőtelepig, amelynek utolsó pár kilométere már macadam azaz poros, gödrös, kényelmetlen szakasz. De sebaj, végre fenn vagyunk a tetőn, parkolás nem gond mert jó nagybányai szokás szerint (ami érvényes Firizára és a Gutinra is) kanyarban és hegyoldalban is parkolunk, mert ott közel a patak. Felérve, jól esne leguritani egy sört, séta előtt vagy után elfogyasztani egy kávét, legtöbbször a teraszra ülünk. A benti hangulat kellemes, vadászlakot utánzó, massziv fa, egyfajta luxusmenedékház.

A levegő friss, a kávé Lavazza, csend is van, miért ne rontaná ezt el az a néhány pincér, akik közül senki nem szolgált ki bennünket egyszer sem rendesen, értsd úgy hogy eddig ötször jártunk erre, fél év alatt. Az egyik a torreádor jellegű, magas félbarna morcos pincér, aki erőltetett komolysággal és flegma határozottsággal vágja rá, hogy nincs ez, nincs az. A járása, hanglejtése, durva mozdulatai feszélyeznek, márpedig nem azért jöttem ide hogy bocsánatot kérjek a pincértöl hogy elvettem a másik asztaltól a hamuzót. A másik csaj harmincéves, pár éve még a falu legszebb lánya volt gondolom. Álmatag tekintettel, szinte aluszkálva közli, hogy ez nincs, az nincs.

Hiába a szép toalett, a bőrbekecs huzatú székek a kandallónál ha a kényelmetlenül kéred a pirítóst a pacal mellé. Egy kávé, 4-5 lej körül. Becks, Heineken 6-7 lej, a felszolgálás tükrében ez indokolatlanul drága. Az az érzésem, hogy ebben a helyben bizony a fenyvest és a tiszta levegőt fizeted meg. Inkább iszom egy dobozos sört a parkolóban.



* pontos átlag: 1.00


* pontos átlag: 3.55

Merkaty

július 18, 2007, kvaznovzki
2) Kategória: a) LEGALJA 1) Típus: KOCSMA/PUB | 4 hozzászólás



Merkaty a neve. Mer’ Mérában van s a Katié- gondolom. Keskeny mint egy kommunizmus vége fele készült tömbház folyósója. Középen, a hosszu keskeny folyosót két még keskenyebb részre osztva húzódik a bárpult. Egyik felén egy ember áll, másik felén több ember áll. A másikfelöliek fizetnek az egyikfelölinek, aki az esetek túlnyomó részében egy deciliter átlátszó folyadékot tölt egy egy deciliteres kevésbé átlátszó pohárba. Az egyfelöliek előre laladnak az ő szűk folyosórészükön, amíg kissé tágasabb, helyiségbe érnek, kis műanyag asztal és műanyag székek alkotják a berendezést.



* pontos átlag: 3.00


* pontos átlag: 3.13

bonjour

július 17, 2007, paszti
3) Helység: Kolozsvár 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: KÁVÉZDA | 9 hozzászólás



A bonjour kávézó a Dávid Ferenc utcában számomra a legjobb, mert:

-terasza van, rálátással a Tűzoltótoronyra, és belül nem is érdekel csak télen,

-általában kiváló a kávé és minden származéka, van sok sör és jég, s a pfanner a rostos,

-jó a felszolgálás és lezser,

-s a zene is: smashing pumpkins 1979, manic street preachers, grunge és a reggae, a kies kilencvenes évekből, meg bármi, amit tesznek,

-kolozsvári és “magyar” hely, minden már közhelyes fika és publikum nélkül (pl. a legtermészetesebb, hogy román pincéreik is vannak),

-és 1 perc 38 másodpercre van az irodánktól.

Ajánlom szeretettel, pászti



* pontos átlag: 3.24

Szimpla

július 16, 2007, sosetalalodki
3) Helység: Sepsiszentgyörgy 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: KOCSMA/PUB | 15 hozzászólás



Azthiszem, a tulaj nemsokat gondolkozott a találó név-választáson, de ebben az esetben nem is számított, hiszen Szentgyörgy-napok óta nevenincs helyként kezdte magába szívni a mámorra és kikapcsra vágyó (leginkább) fiatalokat.  Akkor még kongó üresség, pár fonott (és liliputi) szék, egy árva sörcsap és egy terem fogadta a csak véletlenül arra tévedt polgárokat, de most, kéremszépen… Tárámtátám: van még egy terem,  viszonylag tiszta vécé, sőt, a lepattant közeli kocsmákhoz mérten szépen kialakított kerthelyiség, és még egy lepattant billiárd-csocsó-darts-terem.

Ha elvonatkoztatunk az egy főre jutó alacsony korhatártól (az ehhez társuló emelkedett sznob-szinttől), a kicsit furcsa és “jó szángyőrgyi értettede kicsibarátom” típusú kiszolgálólányoktól, akkor egész jó hely. Nagyonnagyon bejön nekem a zene, drum’n'bass-tól cigányos, etno és balkáni zenéig terjed körülbelül a repertoár, de vendégek fogyatkozása után lehet táncikolni egyebekre is.

Szeretem még a sörös köcsögöket (amelyeken sajnos egy előzőleg bebukott kocsma neve díszeleg), a változatos berendezést (cöcö, ez azt jelenti, h minden terembe kicsit más típusú székek s asztalok vannak) és a hangulatot, amelyet kitudja milyen titkos összetevő ment meg attól, hogy lájbitépős kategóriába soroljak? Egyszerűen (hadd ne mondjam, hogy Szimplán) jó ott lenni, de felháborít, nemtetszik, utálom, estébé, hogy:

- nemárulnak cigit!!!!
- az elhelyzekedése miatt bevánszorognak az éjjel hazafele koslató vén alkeszek és csinálják a fesztivált.
-a városnapi miccsezős-részegedős disznyólkodásra emlékeztető kényelmetlen padokat, amelyek ferdén állnak a homokban.
- cseppet drága a sör. (mea culpa, elfelejtettem megnézni, hogy Hargitájuk van-e?)
-és azt, hogy mindezek ellenére mégsem lehetek ott olyan gyakran, mint ahogy szeretnék.

Asszem azok, akik már régóta fanyalognak a Bisztrótól, szeretni fogják ezt a helyet, úgyhogy tessék nyugodtan kipróbálni és szeretni. Ja, és nem ajánlott a “művészektől” fanyalgó reál beállítottságú okoskáknak. Plusszpont: a színészek is szimplán nyakon csíphetők itt…

Itt találod meg: központ, Horgász utca kereszteződése a Lázár Mihályjal (ő is egy utcanév).



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 3.15

Crenguţa étterem

július 13, 2007, gergeliii
3) Helység: Szatmárnémeti 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: ÉTTEREM | 2 hozzászólás



Műkedvelő tradicionálisétteremlátogatóként ezt az éttermet nem hagyhattam ki, a város legkomolyabb húsfeldolgozójának saját “kis” konyhája, hát hol legyen a pacal pacal, ha nem itt. Parkolás lehetetlen, egyrészt mert a FehérHáz és Păstrăvului háromszögben tilos, másrészt a húsosautó elállja még a bejáratot is. A bejáratnál különböző nemzetek zászlói, és persze Európa is itt van, majd le a pincébe.

Számomra a tradicionális étterem háziszőttest, puliszkát, ordát, papanasi-t és népviseletet jelent, lásd kolozsvári Roata étterem, ha még létezik, vagy Hanul lui Nemtudomki Bărcăneşti-Ploiesti között. Szatmáron sikerült ezt újragondolni, beleszőni egy kis plazmatévét, AcasăTV-vel, ordibáló manelével, random módon falra helyezett álnépművészeti darabokkal. A pincér villámgyors, mintha épp kaszálna, öltözete inkább parasztos mint pincéres.

Lássuk a menüt. Ettől féltem: kis bratyizó szöveg, köszi hogy itt vagy, majd húsz oldal kaja, arhaizáló “horincă cu bucale de slăninuţă şi voie bună” stílusban, majd apró times new romannal, hogy mit is eszel. Zene, felváltva ropogós hóra és sírós manele. Levesnek pacal, tejföl, paprika, pirítós, érdekességként csirkehússal kértük, ami nem rossz, de jobb lett volna az eredeti. Főételnek chateaubriand, natúrburgonya, sült paprikával. Közben kellemesen beszélgetünk, majd tíz perc múlva lekapcsolják a villanyt, mindenki néz, hogy kinek van a szülinapja, erre előugrik a pincér egy sütővel a kézben, és begyújtja a két darab steakünket! Majd tálal, igaz hogy mindketten félig véresre kértük és az enyém többet ült a lángon és ezért száraz lett, de a látvány….

A steakhez a fűszervaj gyenge, a krumpli kevés, és így kábé összeáll a kép: a körítés, a dekor, a voroneci kolostorokat idéző freskó, minden szép, a lényeg, az ízélmény viszont háttérbe szorul. Mindezért 85 RON-t fizettünk két személyre, ami a NoPardon/Poesis/Cavalerul tengelybe tökéletesen illeszkedik, a színvonal és a stílus viszont még kiforratlan.



* pontos átlag: 3.00


* pontos átlag: 2.92

Vásárhelyi színis büfé

július 11, 2007, delinke
3) Helység: Marosvásárhely 2) Kategória: b) FAPADOS 1) Típus: BÜFÉ | 2 hozzászólás



Évente egyszer-kétszer fordulunk meg a vásárhelyi Színművészeti Egyetem büféjében, de olyankor ismerős arcokat látunk. Akik naponta ott kávéznak, hitelesebben tudnának mesélni a helyről, de már az első benyomások alapján is érdemesnek tartottam írni róla. Mert nem sok olyan kávézót/büfét/kantint/stb. láttam, ahol a büfésnéni engedi a diákoknak, hogy kenyérdarabkákkal kimártsák a lábosokat, amiben az aznapi ebéd főtt. Általában egyfélét főznek egy nap, de az finom és olcsó.

Látszik, hogy a hely egy szűk, többé-kevésbé állandó célközönségnek volt kitalálva, az árak is a csóró egyetemisták zsebére szabottak. Egy kávé 1,6 lej, a péksütemény 1 lej. Ehhez képest a fapadosság nem érződik annyira, a berendezés szép új, a hangulat kellemes. A műanyag poharak, hamuzóként használt kistányérok viszont tökéletesen tükrözik a hely eredeti rendeltetését. Amikor sokan vannak, a belső teremben vágni lehet a füstöt, olyankor a dohányzó részleg csak a nagyon elszántaknak ajánlott. Szerintem így is többen vannak, mint a nemdohányzóban. A mellékhelyiség is tiszta, rendes, viszont aki csak a tükörben akarja megnézni magát, annak nem érdemes felkeresnie. Mindent öszevetve, pont olyan helynek tűnik, amire szükség van. Én legalábbis örülnék, ha nekünk is egy ilyen büfé állna a rendelkezésünkre nap mint nap (mondjuk, kicsit jobb szellőztetéssel).



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 3.33

Retro

július 9, 2007, sza_bee
3) Helység: Arad 2) Kategória: d) JUPPI 1) Típus: ÉTTEREM | Szólj hozzá!



Úgy adódott, hogy 1 darab biznyiszvendégnek kellett gondját viselni a múlt hét két délutánján. A meleg és a lustaság adta az alkalmat, hogy kipróbaljuk a helyi Continental szálló direkt konkurensét, a Retro éttermet. Akik nem találják, azoknak könnyítésül: hotellel szembenállva jobb oldalt. A hely klasszisnak számít az aradi “ugorjunk be és együnk valamit” körökben. Anno amikor a vagongyárosoknak szép fizetése volt a piros lobogó alatt, gyakran látogattak ide szomj vagy éhség oltása érdekében. Két éve az egész helyiség új arculatot kapott, most már igen jól mutat, a bejárattól a budiig.

Mivel a pincehelyiségben lévő (fő) termet csak futólag láttam, inkább csak a teraszról kialakult impresszióim alapján ítélem meg a helyet.

A terasz egy ingatlan és a hotel parkja közé épült; stratégiai megfigyelő pozíció lehet azoknak, akik nem szédülnek el a járdán hömpölygő embertömegtől.

A kovácsoltvas bútorzat párnákkal egész elfogadható. A terasz egész felületét óriásernyők védik a többféle támadástól, ezek között megemlíteném az égből aláhulló esőcseppeket, a galambok által pottyantott szeretetcsomagokat és ugyancsak az általuk levert piszkot, amit valószínűleg az épület padlásáról vagy párkányáról kotornak le. Ez utóbbi hatalmas csattanásokkal érkezik a feszülő vászonra, majd a fal mellett landol egy gyönyörűen spontán ikebana formájában. Ezúttal kijelentem: a fal melletti székekre ülni vakmerőség.

De térjünk a lényegre. A pincérek szívélyesek, meglepő módon kitalálják, hogy az ember mit szeretne enni, és gyorsan ki is hozzák a kért ételeket. Meg tudnak érthetően szólalni angolul és németül. Hmm. Csinosságról nem tudok beszélni, mert a kötelező öltözet nagyon fiús, nadrág, ingecske, kötény, tiszta, mint a patyolat. (Az abrosz úgyszintén.)

A menü változatos a nemzetközi konyha jegyében. Pizzát nem készítenek. Szinte minden megtalálható a haltól a csirkéig, különböző körítésekkel spékelve. Én speciel kétféle csontozott csirkemellel próbálkoztam, egyik citromos, másik natúr, egyikhez főtt kerti zöldség, másikhoz grillezett gomba.

(Stop. Kicsit kiszállok nyálazni.)

Szóval. Leveseket nem próbáltam, de a kolléga igencsak nyakalta a pacallevest.

Illik tudni, hogy étvágygerjesztőnek az ember elé vágnak egy csónak alakú tálat általában 3 aprószendviccsel, ikrával, vinetével, körözöttel vagy zakuszkával. Yamm. Ezzel el lehet bíbelődni, amíg a rendelt ételt kihozzak.

Érdemes még megpróbálni a desszerteket is, itt kifejezetten ajánlom a románul “papanas” -nak keresztelt kultúrmicsodát. Azért kultúrmicsoda, mert kultúrmicsoda. Tessék elmenni és elolvasni. Mert azt enni nem lehet. Olvasni kell. Becsszó, OLVASNI!

A lokál javára szól még, hogy néha befigyel egy ragazzo italiano séf, akinek a keze alól még speciálisabb kulináris mesterművek hagyják el a konyhát. De ezt ki kell fogni, szegény ember ugye nem dolgozhat 24/7.

Az árak nem a legbarátságosabbak, de éppenséggel ki lehet bírni. Bankkártyával is lehet fizetni, csak kell hozzá egy kis türelem meg egy kis lélekjelenlét. Első este a kollégám kártyájával eltűnt pincérnő kb. 30 perc után jött vissza, hogy a kártya nem müxik, az enyémmel (ugyanaz a bank, ugyanaz a kártyatípus) 5 perc után minden rendben volt. Hmm… Hiába, ha valami gőzölög az orrom előtt, nehezen figyelek oda, hogy mit is pusmognak körülöttem :-)

Jó étvágyat!



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 2.72


« vissza — korábbi bejegyzések »

Szalonbeszélgetések