Danna bár

június 13, 2007, admin
3) Helység: Bukarest 2) Kategória: b) FAPADOS 1) Típus: KOCSMA/PUB | Szólj hozzá!



Ez valószínűleg a legfurfangosabb kocsmák egyike Bukarestben: az Unirii sugárút elején, az informatikai minisztérium épületétől pár méterre található; igazi pléhasztalos, mustárospoháros-szukkos blokk-köpködőnek néz ki első pillantásra.

Az ide betévedő, balkáni fílingre vadászó vendég szíve nagyot dobban, amikor az ajtón észreveszi a hetyke feliratot: „local pentru fumători”. Ismétlem, a Nép Házától körülbelül 200 méterre vagyunk, a SRI épületétől 500 méter választ el, de akad minisztérium, kormányhivatal (CNA) is a közelben.

Tehát az ember elhalad pár sörösláda mellett, belép az ajtón, ami valaha egyszerű lépcsőház-bejárat volt, és leszakad az álla: ez nem Carpaţi-füsttel tömött, olcsóvodkás zugkocsma.

Hercig tengerész-motívumok, kötelek, kormánykerék, rézszerelvények varázsolnak kellemesen giccses hangulatot a kis lokálba, a bútorok is illeszkednek a stílushoz, tiszták és nem agyonkopottak. Füst van, de nem vészes – az egész sokkal inkább hasonlít egy Cheers-hez hasonló családias lokálra, mint egy vadkapitalista késdobálóra.

A vendégek viszont amolyan „beülős” bácsikák, akik szemlátomást ismerik egymást, kis borocska mellett vitáznak az élet apró-cseprő dolgairól, vagy pedig egyszerűen csak nézik a tévét.

Az árakról sokat nem érdemes beszélni: olcsóság van, ha nem is a legolcsóbb hely Bukarestben. A választékot szintén gyorsan el lehet intézni: van pár fajta sör, kólafélék, valamennyi tömény, semmi különös. Brifcor sajnos nincs, és hiába érkezik másfél literes műanyagflakonnal az ember: a TEC szukkosgép szintén hiánycikk.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 2.92

BT Café

június 12, 2007, tengeri
3) Helység: Kolozsvár 2) Kategória: d) JUPPI 1) Típus: KÁVÉZDA | Szólj hozzá!



Évekig vagy évtizedekig épült a Széchenyi térrel szembeni sarkon a borzalmas üvegpalota? Nem tudom, mert csak hét éve élek Kolozsváron. Az üvegablakos, alulbeton-felülfém förmedvénybe végül a Transilvania Bank költözött, a szemben lévő Kereskedelmi Bankot mintegy ellensúlyozandó. A járókelők azonban a hídról jövet az átjárónál, vagy amíg a villamosra várnak, szeretik nézegetni a tükörvárost az óriásablakokban.

A BT Café a földszinten található, utcai ablakai nem sötétítettek, a járókelők a bent kávézó irodisták mellett elhaladva már nem önmagukat, hanem a nejlonharisnyába bújtatott lábakat, fehér hajtókákat, divatos nyakkendőket és ápolt körmöket figyelhetik. Bár nemcsak a bank alkalmazottainak tartják fenn, mégis, a hely inkább azokat az embereket vonzza, akik nem szakadt trapézgatyában vagy neopunkos-kapucnis módban lófrálnak az utcán, hanem ahogy egy szépreményű bankszakemberhez vagy menedzserasszisztenshez illik.

Éppen ezért, mielőtt letesztelnénk a kávézót, mindenkinek kiadatik a házi feladat: öltözzön az átlagosnál kicsivel elegánsabban. Látványosabb ugyanis egy fehér inget vagy tiszta, világoskék farmert leinni forró csokival vagy valami kávés-habos cuccal (4-8 lej). A kiszolgálás korrekt, a választék kissé hiányos, de hát mit is várunk egy vállalati büféből előléptetett kávézótól? Alkoholfélék nem igazán vannak, hiszen egy banknak megbízható, kiegyensúlyozott munkaképességű alkalmazottakra van szüksége. Éppen ezért, ha megéheznek, 5-8 lej közti áron szendvicset is vásárolhatnak maguknak (lazacos is van), vagy croissant-t 3 lejért.

A berendezésen látszik, hogy még minden új, nincsenek karcolások a préseltlemez-asztalokon, az óriástévé persze itt is elmaradhatatlan. Mindent összevetve, ha a környéken dolgozó, jobban fizetett hivatalnok/irodakukac vagy, megéri néha benézni. Hűvös van, s az ablak mellett ülve olyan jó elvágyódni valahová, unottan újságokat lapozgatva visszabámulni a járókelőkre, akik izzadtan vagy éppen bőrig ázva rohannak, hogy még épp elkapják a zöldet, és irigyelten irigykedni, a BT Caféba járni ugyanis státusillúzió. A kivételek a kisgyerekes, külföldi vagy nem kolozsvári házaspárok, akik olyan vidáman csevegnek az alulbeton-felülfém épület padlócsempézett-krómozott teraszán, mint a nagyi nyárikonyhájában.



* pontos átlag: 3.00


* pontos átlag: 2.81

Pulp Fiction

június 5, 2007, kukucsi
3) Helység: Kolozsvár 2) Kategória: b) FAPADOS 1) Típus: ÉTTEREM | Szólj hozzá!



A hétvégén pizzázni szerettünk volna (gyereknap meg miegymás), és hosszas sétálgatás meg az után, hogy az első helyen, ahová benéztünk, minden asztalt lefoglaltak, a másikban meg nem sütöttek pizzát, a Pulp Fictionban kötöttünk ki. Régebben elég gyakran jártam ott, már hosszú ideje nem. A stadion melletti villamosmegálló közelében nyílt valamikor a kilencvenes évek végén, a kétezresek elején, garázsok között. A sörfesztivál zaja nem hallatszott idáig, azt reméltük hát, jól fogjuk érezni magunkat.

Bent is lehet, de ebben a melegben?! Körben fatetővel, középen ernyővel fedett faasztalok, amolyan “nyugodt kispolgár”-stílus. Helyet foglaltunk, beszélgettünk, nézelődtünk. Röpke félóra elteltével jött a pincérlány, hozta az étlapot. Nem ő tehetett a késésről: egyedül szolgált fel, holott több soktagú társaság érkezett, végzős egyetemisták barátnőikkel/barátaikkal, szüleikkel, barátok “csak úgy”. A hölgyet jó humorral áldotta meg a Fennvaló - mikor véletlenül megmozdította az ernyőt, s a nyakamba zúdultak az előző eső csöppjei, lazán és udvariasan elnézést kért és letörülte az asztalt, mondván, bizonyára nem árt nekem egy kevés víz, s amikor kihozta az egy üveg sört kettőnknek, tettetett rémülettel jegyezte meg, hogy lám, az én poharamba nem töltött, s most kénytelen lesz igazságtalan lenni hozzám, hiszen alig maradt. A sör, akár a jég, tehát remek.

A rendelést felvette, a pizzákat meglepően hamar kihozta, s a Quattro Stagioni éppolyan finomra sikerült, mint a vegetáriánus. De amikor a barátaink megérkeztek, legalább félórát kellett várakozniuk, és mikor végre odajött, a pincérlány bejelentette, ha enni akarnak, egy órába telik, amíg ki tudja hozni. Ennek tudatában csak italt rendeltek. Aztán a számlát szerettük volna, ám ezt már tényleg nem kaptuk meg (ha annyit igyekeztünk…): oda kellett mennünk a pulthoz, hogy fizetni tudjunk (!), mert egyre többen érkeztek, a kiszolgáló pedig még mindig egyedül volt.

Azzal jöttünk el, hogy a pizza, a sör és a pincérlány megérte, máskor mégsem jövünk ide, mert itt sokat kell várni, esetleg nem is hozzák ki, viszont még fizetni se hagynak.



* pontos átlag: 2.00


* pontos átlag: 2.68

Basa

június 5, 2007, Kapros
3) Helység: Gyergyószentmiklós 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: ÉTTEREM | 25 hozzászólás



Nos, mikor az ember fia Parajdról legurul a Gyergyói-medencébe, Borzont előtt jobbra van egy csárda. A Basa. Semmi török, sőt. A szándék magyar, a megvalósítás a “műnépi” és a valódi népi között ingadozik, látszólag minden logika nélkül. Senkit ne rémisszen el a bejárat körüli, vizuális reklámra utaló összevisszaság. Bent igen tetszetős termeket és egy kellemes kerthelyiséget talál az emberfia.

A belépés után túl kell élni az iszonyatos lakodalmas zenét, ami a legtöbb székelyföldi vendéglátó-ipari egységre jellemző. Túl lehet élni a pincércsajok teljes felkészületlenségét. Olyan pánikban vannak minden kérdéstől, mint diák az érettségi tétel húzásakor a kisegítő iskolában. Az ételek kiválóak és az elkészítés gyors. Remek levesek és hatalmas főételek. Ajánlott a tárkonyos, csülkös krumplileves, valamint a Medvetáncoltató. Határozottan dicséretes a csülkös krumpli. A savanyított káposzta versihletően selymes. Nem elhanyagolható tény, hogy diós tésztát is rendelhetünk. Vigyázat: a kákabélűek, ha puliszkát rendelnek, három napra való adagot kapnak a tepsiben.

Mindent egybevetve a konyha rendben van, sajna az italválasztékban nem tudnak felvágni a tulajok. Bűnnek számít, hogy az Unicumot sem pohárilag, sem hőmérsékletileg nem tudják felszolgálni.

Ha valaki a „felelősök” közül olvassa ezt a bejegyzést, ajánlom, az asztalokat szélesítsék ki, mert a nagy adagok nehezen férnek el rajta, és a pincércsajokon még egy tanfolyam sem segít. Összegezve: cserélni!

Amiért nagyon meg kell gondolni a belépést, az a két élőzenész. Hihetetlen nagy hangon, borzalmas öblögetéssel ordítanak a gyergyói naplementébe. A repertoár? Minden falvédőszöveg, érzék nélkül. Bartók, Kallós, hol vagytok?

Tanács: 10 lejért a zenészek elhallgatnak, igaz, kicsit sértetten néznek a vendégre, de nem verik meg. Kezdetnek nem rossz.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 3.25

Csárdás étterem

május 31, 2007, sza_bee
3) Helység: Arad 2) Kategória: d) JUPPI 1) Típus: ÉTTEREM | 2 hozzászólás



Már viszketett a tenyerem, hogy írjak valamit. Adódott is alkalom, csodálom, hogy hamarabb nem jutott eszembe, hiszen már sokszor jártam (ettem) ezen a helyen. Aki Aradon jár, és magyarosan főzött ételt akar enni, annak bátran tudom ajánlani a Csárdás éttermet. Az aradi OMV benzinkúttal szemben, egy négyemeletes tömbház földszintjén található. Diszkrét hely, semmi hatalmas reklám vagy ilyesmi. Csak az étterem.

Bent kellemes légkör fogad, körülbelül 35 ember étkezhet egyidőben. A fenyőfa bútorzat magyaros, a székek támlái szív alakúak, a falakon cseréptányérok, műablakok és egy hegedű teszi hangulatosabbá a helyet. (Műablak: falra szerelt ablakutánzat, üvegestől, párkányostól, függönyöstől, csak éppen nem lehet kilátni rajta.)

Miközben az éhes vendég kézhez kapja az étlapot, körbe lehet nézni a bárpultnál is, ahol (legalábbis számomra) igen speciális borkimérő/adagoló szerkezeteket lehet megfigyelni. Nem láttam sehol sem ilyet, nagy meglepetésemre az asztalhoz hoztak vagy hármat, amikor anno a szülinapomat tartottam. Az egész egy öntöttvas vázra állított, üvegből készült, borlopó alakú szerkezet, alul félautomata csappal. Az ember aláteszi a poharat, felemeli egy picit, és mindjárt telik a pohár a jófajta nedűvel. A lopó akkor mutat igazán jól, ha tele van vörösborral.

De térjünk vissza a menühöz. Tipikus magyar ételek, van itt minden, Legényfogó levestől a komolyabb specialitásokig. Meg az édességek is magyarosak, van többfajta palacsinta (Gundel, gyümölcsös, csokis).

Az italok között találhatunk hazai és magyar specialitásokat is, így akinek kedve szottyan, ihat Egrit vagy Tokajit. Persze, ha nincs étvágy, akkor mindjárt rendelés után mehet egy Unicum.

Az étterem magyarosságát hangsúlyozza a piros-fehér-zöld szalvétagyűjtemény, az ugyancsak nemzeti színű gyertyák és a pincérnő takaros, piros-fehér ruhája.

Az ételeket nem hozzák ki azonnal, valamelyest várni kell akkor is, ha csak ketten ülünk az egész étteremben (ez egyfajta garancia is arra, hogy a menüt frissen szolgálják fel). A tálalás módja exkluzív, a leves külön tálban kerül az asztalra, merőkanállal, és egy adag bőven elég két személynek is. A másodikról ugyanezt tudom mondani: aki nem nagyétkű, annak bizony meg kell állnia néha levegőt venni. A kihozott, esetenként művészien díszített ételek pompásan mutatnak a szögletes tányérokon. Az adagok az édességek esetében is nagyok, 2 palacsinta van általában egy tányéron, átlósan, hogy ne lógjon le a vége.

Az étel mennyiségéhez és minőségéhez képest az árak nem nagyok, azt viszont nem tudom, hogy lehet-e kérni fél adagot.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 3.45

Malom Csárda

május 30, 2007, béesz
2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: ÉTTEREM 3) Helység: Tusnádfürdő | 6 hozzászólás



Olvasom, hogy a kollégák hogy jártak… s hogy más ne járjon így, leírom én is a tusnádfürdői élményeimet. Van jópár vendéglő, habár én csak a nyári szabadegyetemeken használtam ki vendégszeretetüket, s egyszer átutazóban. Ahogy Csíkszereda felől beérkezel a helységbe, baloldalt, rögtön az elején van egy vendéglő annak, aki ötcsillagos kajákat, kiszolgálást akar: medve, őz, mindenféle ritkaság, szilva “nektár” a ház részéről. De nem erről a helyről akarok írni. Van egy nagyon szép, de sajnos nehezen megtalálható fogadó-vendéglő-csárda az Olt partján, Tusnád végében.

Kb. az Olt szállodával szemben kell letérni egy meredek, rázós útra, de már voltam ott Zsigulival is, Toyota Corollával is, mindkettő bírta az utat, még esőben is… szóval azon az úton kell menni sokat, néhol egy fára ki van téve egy kicsi fa tábla, hogy erre van a Malom Csárda. Megéri kérdezősködni is az úton járó-kelőktől.

Szoval, ha már lejutottunk, akkor nyert ügy. Parkolóhely biztosan van, mert jó nagy a hely. Igazi rusztikus feeling: egy malomépület fogad, aminek megvan még szinte minden hozzávalója (legalábbis kívülről). Ahogy belépünk az udvarra, újabb kellemes meglepetés: halk, jó zene; az udvar két oldala körben fedett, a hangulatos faépítmény alatt asztalok, jó nagyok, ha véletlenül többen mentek, nem kell összetologatni őket. Ha nagyon hideg van, benn is lehet ülni, ahol rengeteg szép, ízléses, eredetinek tűnő díszítőelem van. De én eddig mindig kint ültem.

A kiszolgálás kellemes, beszédes a pincér, elmesélte nekünk, hogy ketten vezetik a csárdát a feleségével, s csak kisegítőket alkalmaznak… tényleg kedvesen szolgál ki, őszintén ajánl a kajákból, de mégsem tolakodó.

Az udvaron ülve s a kaját várva lehet gyönyörködni a környező hegyekben, vagy aki megunta a látványt, az udvaron is van mit nézni: szép, tiszta, tujákkal, virágokkal, tűzhellyel stb.

Az ételre bizony várni kell, dehát nem fast-food. De megéri várni: egészséges méretű adagok. Én személy szerint a Jókai bablevest részesítem előnyben, de azért kipróbáltam több levest is: egyik sem volt állott vagy “zacskóleves”, volt benne minden, ami kell, s pl. a Jókaiban nem tudtam eldönteni, hogy miből van több: a babból vagy a húsból… mondom hús, nem szalonna!

A főételeknél igazán nincs panaszra ok, a krumplinak nincs fagyasztott íze, s fonnyadtnak sem fonnyadt. Ha a húsadagnál 250 gramm szerepel a menüben, akkor légy biztos abban, hogy nem kicsi…

De nemcsak ilyen jellegű kaják vannak: lehet reggelizni is, ami újra csak dicséretemet vívja ki. “Eredeti székely” kajákat is lehet enni, csak éppen nem külön, székely tál név alatt szerepel a menüben.

Egy szó mint száz, finomat lehet enni. Hogy mennyiért? meg kell fizetni, de nem borsos az ár, én azt mondom, megéri. Ha jól emlékszem, levesre, főételre, 3 üdítőre s kávéra fizettem kb. 30-32 lejt, s jóllaktam azzal az ebéddel. S azóta ahányszor arra járok, felkeresem a helyet.

A nagyobbik baj az, hogy ritkán járok arra :(



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 3.17

New Croco

május 29, 2007, tengeri
3) Helység: Kolozsvár 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: ÉTTEREM | 5 hozzászólás



A Haşdeuban, öt utca találkozásánál nagyobbacska saroképület terpeszkedik: hét éve, ha rövidíteni akartál a Babeş utcáról jövet a bentlakások fele, a jobbra nyíló meredek kis sikátorban akkor még csak kisebb, nem túl bizalomgerjesztő terasza volt a New Crocónak, mellette kukák az elmaradhatatlan kóbor kutyákkal. A bentlakásnegyedben azóta sorra nyíló pizzázók közül azonban ez állta ki az idők próbáját: most már az asztalokon, papír alátéteken hirdetik büszkén a régiséget.

Ebben a hőségben persze a legideálisabb a terasz, de az mindig tömve van, természetesen egyetemistákkal. Ők vannak otthon, látszik, ez a törzshelyük, melósok vagy nyakkendősök labdába sem rúgnak ott. A földszinten főleg turistáknak kinéző gyerekes családokat vagy idősebb párokat látni: ez a nemdohányzó rész. A manzárd a kedvencünk, bár ebben a hőségben az épp csak résnyire kinyitható tetőablakok nem sokat segítenek, annál inkább a jéghideg Holsten (4 lej). Tele van a hely szobanövényekkel is, nem tudom, a cigifüst és a napfény hiánya mit tesz velük, de egész jól néznek ki.

A pizzák két kategóriára oszthatók: van kicsi és vastag (5,5-8 lej), illetve nagy és vékony (11 lej fölött). Az előbbihez extra feltétet is lehet kérni: sonkát, gombát, kukoricát, még egy adag sajtot vagy éppen olajbogyót (1,5 lej). Van finom fokhagymás vagy pirospaprikás, olajos szósz is a szokványos ketchup mellett.

A pincér, aki általában fent szolgál ki, jó humorú, közvetlen, de nem tolakodó, udvarias, de nem nyálas, és borzasztó olaszosra veszi a figurát. Ami nem baj, sőt. Hogy mégsem adtam 5-öst a helynek - pedig még protokollgyufa is van a tüzet kérő vendégnek! -, az annak köszönhető, hogy nem itt ettem a legfinomabb pizzát Kolozsváron, és mert a padlástérben azért megoldhatnák jobban is a szellőzést.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 3.35

Parajd Panzió

május 24, 2007, sza_bee
3) Helység: Parajd 2) Kategória: d) JUPPI 1) Típus: SZÁLLODA (PANZIÓ) | 4 hozzászólás



Valahogy úgy sikerült, hogy hirtelen kellett a nászutat megejteni, így a görög és osztrák vidék kimaradt. Az egy hetet, ami rendelkezésre állt, úgy döntöttünk, hogy Székelyföldön fogjuk tölteni. Parajdot választottuk alaptábornak, egy régebbről ismert turisztikai hivatal ajánlatai közül választva.

Mivel erre a speciális esetre nem felel meg egy akármilyen szállás, a Parajd Panziót választottuk szálláshelyül. Ennek előnye, hogy a rendelkezésre álló szobák garzon vagy lakás típusúak, tehát lehet otthon főzőcskézni. Mi egy garzon típusút fogtunk ki, azért mondom, hogy fogtunk, mert az előzetes foglaláskor a szobánkba franciaágyat ígértek, ehhez képest 2 darab egyszemélyes ágyból alakítottuk ki a franciaágyat. Nem volt ezzel semmi gond, nem vagyunk túl pretenciósak.

A szobában még volt egy (talán) kihúzható kanapé, ami egy gyerek számára tökéletes alvóhely. Ezen kívül egy asztal, ami nekünk reggeliző- és vacsizóasztalként, valamint irodabútorként is szolgált, hozzá két szék.

A konyhában mikrohullámú sütő, elektromos tűzhely, frigó, gőzelvonó és mosogatókagyló állt rendelkezésünkre, evőeszközökkel, néhány edénnyel és tányérokkal. Ebből a szempontból csak az otthonról hozott konzervnyitóra és a dugóhúzóra volt szükség. Jó lett volna még egy csepegtető is, hogy az elmosogatott edényeket ne a konyhapultra tegyük száradni. Talán olvassák ezt az írást, és jövő alkalommal már lesz. A konya környékén egyébként minden a legnagyobb rendben működött.

A tévén kb. 30 adást lehetett nézni, magyar és román csatornákat egyaránt. Van sport is. Teljes kényelem.

Ami gond volt, hogy az internetkapcsolatot a recepciós hölgyek nem tudták sehogyan sem összehozni, pedig egy ilyen új panzióban igencsak elkelt volna. Valahogy ezt is megoldottuk önerőből.

Pozitívumként említhető, hogy van szauna és jacuzzi, természetesen használati díjjal (nem próbáltuk). A kinti három filegória és két grillező hely rusztikusabbá teszi a légkört, a hozzávalókat a vendégnek kell beszereznie (kivéve a fát). A panzióban egyébként étkezni nem lehet (nincs étterem), viszont a recepció melletti hűtőből mindenféle (szeszes és nem szeszes) italokat lehet vásárolni a készlet függvényében. A grillezőkhöz külön kezelőszett nincs, késsel-villával kell a húsokat forgatni, hacsak nem hoztuk magunkkal az otthoni grillkeszletet.

A grillezést nem ajánlom sötétedés után, ugyanis a mesterséges tóban élő békák olyan hangosan zenélnek, hogy sokszor nem hallottam, amit a feleségem mond. A filegóriák tetőrészében lévő pókokra is jó odafigyelni, már akinek ez gondot okozhat.

Summa summárum, a Parajd Panzió jó helynek minősül, kellemes időtöltési lehetőségeket biztosítva a vendégnek. Az árak nem óriasiak, mi 14 eurónak megfelelő lejt fizettünk egy éjszakáért fejenként, igaz, az euróárfolyam valamivel magasabb volt, mint a nemzeti banké.

Egyébként a szobában van telefon is, de mi nem használtuk. Időnként a vendégekkel érkező gyerekek hangosabbak a kelleténél, de ez mondjuk nem a panzió üzemeltetőinek a felelősége. A parkoló tágas, van bőven hely minden vendég autója számára. Ennyi.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 3.07

Terasz a Gyilkos-tó mólója mellett

május 22, 2007, sza_bee
2) Kategória: b) FAPADOS 1) Típus: ÉTTEREM | 2 hozzászólás



Most a Gyilkos-tó partján lévő vendéglőről szeretnék írni pár sort. 2007. május 14-én jártunk arra, a Békási-szoros látogatása előtt.

Az odáig vezető út eléggé hepehupás, egészen fellélegzik az ember, amikor az autót végre a parkolóba irányíthatja.

Az étterem (nevezzük ennek, de szerintem csak terasz), a Gyilkos-tó csónakkikötőjétől 10 méterre van. Néhány fapad, egy pult, és ennyi az egész. Ottjártunkkor a tájképet pár fáradt turista, egyetlen csónakázó pár és egy sárga betonkeverő egészítette ki.

Leültünk, rendeltünk és megrökönyödésünkre a levest csípőből szervírozták. Amíg meglátogattam a furcsa elérhetésű mellékhelyiséget (lépcsőn fel, ajtón be, majd hirtelen lépcsőn le, a sötétbe), ahol hideg, zord, de nem-pretenciósoknak elfogadható és teljesen funkcionális közeg fogadott, a két nyelven beszélő, erős moldovai akcentusú pincérnő ki is libbent a két tál levessel. A pacal állítólag “jó”, a marhahús-csorbát pedig szerintem nem lehet elrontani. Vagy tán mégis? 20 lejt hagytunk ott ezert az ebédért, őszintén szólva picit borsosnak tűnt, a kondíciókhoz képest.

Hogy pontosabban leírjam: a kajálóhely egy fél terasz, kb. 6-7 asztallal, amelyekhez egyenként 2 pad társul, némi nemzeti motívumos takaróval leterítve. A teraszról a tóra lehet látni, ez így tökéletes :-) Ezenkívül van egy pult, egy lépcső tetején a konyhabejárat és a WC-lejáro. Ennyi.

Még megemlíteném, hogy mi maradtunk akkor éppen utolsó kliensnek, és amikor felálltunk az asztaltól, a fazon csak akkor indította el a betonkeverőt. Hogy addig nem akart minket zavarni, vagy csak pihent, mert ebedszünetje volt neki is, sosem fogjuk megtudni…



* pontos átlag: 2.00


* pontos átlag: 3.23

Drakula vendéglő

május 16, 2007, sza_bee
3) Helység: Segesvár 2) Kategória: d) JUPPI 1) Típus: ÉTTEREM | Szólj hozzá!



Először két vagy három éve jártam ezen a helyen. Dános (Daneş) felől megközelítve Segesvárt, az első emelkedő előtt kell letérni jobbra egy kikövezett (kőtörmelékes) útra. Itt kb. 3 km után jobb oldalt leljük meg a Drakula vendéglőt. Az egész helynek faluturizmus szaga van, egy völgy oldalán helyezkedik el, kb. 2 hektárnyi területen.

A vendéglőt fedett terasz övezi, meg egy óriási kerthelyiség, ahol kis filegóriákban ugyancsak pihenni/enni, társalogni lehet. A kerhelyiségben található még egy mesterséges tavacska is, ugyancsak mesterséges szigetecskével. A tavat körbe lehet sétálni, a víztükrön hattyúk úszkálnak.

A hely valószínűleg nagy népszerűségnek örvend a környékbeliek körében, de az átutazók is kedvelhetik: mindenféle járgányt látni a parkolóban, ami legtöbbször nem bizonyul elég tágasnak.

Ugyancsak a kerhelyiségben egy rögtönzött állatkert is található, van itt gyöngytyúk, farkas, óriási kutya, galambok, őzek, páva, vadászsólyom, nyulak és két strucc is. A vendégek nagyrészt gyerekekkel érkeznek, valószínűleg eme attrakció miatt, ezenkívül a naaagyon friss levegő és a néhany kerti gyerekjáték is vonzza őket.

De térjünk a kajára. Az általában előforduló román konyharemekek mellett mondjuk strucchúst is lehet enni. Nem próbáltuk ki, de biztos jó lehet. A pincérek jómodorúak, segítőkészek, és igyekeznek mindent megtenni a csorgó nyálú éhes ember szájának betömése érdekében (kajával). Az árak nem túl borsosak, de nem is kicsik.

Olyan embereknek ajánlom, akik szeretnének picit feltöltődni egy hosszú út fáradalmai után/közben, vagy csak pihenni szeretnének egy teljesen a természet lágy ölén fekvő vendéglőben. Nincs semmiféle zavaró tényező, a teraszról az ember étvágya megkétszereződik a friss levegő és a fény miatt.

Jó étvágyat kívánok, ha arra jártok!



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 2.82


« vissza — korábbi bejegyzések »

Szalonbeszélgetések