Jóbarát

május 14, 2007, Vadasz Zoltan
3) Helység: Székelyudvarhely 2) Kategória: b) FAPADOS 1) Típus: KOCSMA/PUB | 4 hozzászólás



Nos, a kezdet mindig nehéz, de ez esetben elengedhetetlen a hely meghatározása. A Bethlen utcán haladva, a kórházt elhagyva elérkezünk az Oriente pizzázóhoz, eltévedünk a G. fele, ahol elfogyasztunk néhány sört, majd magunkkal csábítva néhány vállakozó szellemű ismerőst, úgy ismerhetjuk meg igazán a helyet. Ha az imént felsoroltakat véghez vittük és magunkhoz vettük a dohányfüst elleni szénszűrőinket, akkor már csak a helyet kell megtalálnunk.

A Jóbarát néven ismert kultúrközpont, illetve politikai döntéshozó csapszék a kórházon túl, a macskaköves út jobb oldalán található. A utat mókás delíriumos alkoholisták kövezik, akik szende tekintettel néznek rád, és remélik, hogy megvitathatják veled politikai nézeteidet. (Sose ellenkezz, vagy a beszélgetés hosszúra nyúlhat.)

Nos, ha Jancsi és Juliskához hasonló taktikával megtaláltuk a színhelyet, már csak bátorságot kell gyűjtenünk a hely megközelítéséhez. (Ne rémítsen meg a kettős ajtósszekrény méretű illuminált úriember, mert ő talpig úriember, és Dénes bácsinak hívják vagy Dénes, te gödény, már megint részeg vagy-nak… nem tudom pontosan, változó, mikor melyiket használják.) Na, ha már eljutottunk idáig, nem ám meghátrálni…

Lenyomjuk a kilincset, és ami elénk tárul, feledteteti mindazt a tortúrát, amit eddig átéltünk, ugyanis újabb félmillió gonddal kell szembenéznünk (véres küzdelem az ülőhelyért, küzdelem a szájfertőzés ellen, de ne rohanjunk annyira előre, hisz még nem is rendeltünk). Az ajtón belépve két sorba rendezve asztalok és székek, a terem maximális kapacitása ismeretlen, bár gondolom én, hogy igyekszik folyton a 40 fő fölött tartani magát, ehhez képest van 16 férőhely.

Kapható termékek:

– alig érezhetően vizezett olcsó sör;
– alig érezhetően szeszezett vodka, illetve rum (ha nem volt nagy az aznapi forgalom, mert ha nagy volt, akkor erre reggel 6 után esélyünk sincs);
– további termékek között említésre méltó az önmagát kecsesen felajánló idős hölgy, vagy az alig romlott sós rudacska (sem az előbbit, sem az utóbbit nem ajánlom…)

Összeségében tekintve a Jóbarát mindenképpen megér egy próbálkozást, ha másért nem is, de azért igen, hogy legyen mit mesélni. Jó szórakozást!



* pontos átlag: 2.00


* pontos átlag: 2.39

Café 1192 – “Sárga”

május 11, 2007, bambi
3) Helység: Nagyvárad 2) Kategória: b) FAPADOS 1) Típus: KOCSMA/PUB | 4 hozzászólás



A Városháza utca a város házáról kapta nevét. S kezdődik az átszellemült séta a Szent László katolikus plébániánál, folytatódik a Kolping konviktussal, majd áttérek az utca bal oldalára és az Illyés Gyula Református könyvesüzletben bóklászom. Harangszóban, s Helikonban semmi bors, tehát nyalok egy házi készítésű fagyit a Lestyánban. Míg az Újvárosi református templom ikertornyát bámulom megfeszült nyakkal, s kidagadt ádámcsutkával, addig a pedalicis lányok bazsalyognak a lecsöpögtetett ingemen. Miután átkelek egy garmada – sokat sejtető – KRE rendszámú személygépkocsin, egy műemléknek beillő zsinagógában találok buldózerkezelő szakmunkás lelkét gyönyörködtető látványt s már meg sem lepődök a Királyhágómelléki Református Egyházkerült székházának feltűnésén. Balra Arany János kollégium s bla bla bla. Most érkeztem meg. A város, az utca és az előzményekkel tökéletes összhangban nyitja piros ajtaját a „Sárga”, amit nem is így hívnak.

Hűen a történelmi közeghez és a spirituális hangulathoz, László király szentéavatásának állít anakronisztikus mementót a Café 1192.

Kicsi, meleg, kávéillatú és veszélyes. Első próbatétel: nem megbotlani a belépő három lépcsőfokán egy feketeözvegy-szerű mosoly, s szemeinek kereszttüzében. Második: megtalálni a megfelelő szavakat egy sör átvételére – mély a dekoltázs, még mindig néz. Harmadik: feltornászni magam a cseresznyeszínű álnok lépcső-létra kombináción s közben azon mérem a lelkem, hogy mért nem gyúrtam többet fenékre – szeme az asztalomig elkísér.

Kompakt. Szemmel láthatóan. Lent két asztal – bővíthető, s fent egymás után sorjában öt. Mellettük kicsi folyosó és a homlokzaton strandlabda méretű falbaépített ventillátor. Nem nagy őrjöngések színhelye lehet ez – gondolná fáradt vándorom –, s nem telik bele három sör, már az asztaltól felállván is megmozgat négy embert. Mint Szemirámisz függőkertjében csüggenek deákok korláton, asztalon, bárpulton s egymáson. „Hoppá! Bárszékek is vannak” – konstatálja, s én nem mondom meg neki, hogy az utolsó kicsit rozoga, nagyot lehet róla tanyázni.

Lépcső alatt liliputi illemhely, s hogy a gyönyörűség ma nem takarított, az látszik; vagy annak a kétszáz embernek emlékezete, aki egy 25 pénzes lovagcímkés sörért ma itt járt. Néhányan ugyanennyiért két deci jó bort szopogatnak s én gyenge-víg napjaimon duplájáért vodkát. Duplát! Cigarettát nem kapni. Szükség viszont egyáltalán nincs rá, mert a füstöt vágni lehet. Estére a mangrove erdők párás-ködös hajnalait idézi a hely.

Az I.Q. itt szagolható. Meg a sokféle parfüm is, mert a légkonditól még senki nem kapott középfülgyulladást. A Hugo Boss üti a STR 8-at! Bár e két eminens vendég is egymást. Közben a cseresznyegrádics átváltozott mozgólépcsővé s az ingatag korlát is lila dalra kelt. Az özvegy tekintete nem ereszt s mi jövet elfelejtettünk sört venni. Sebaj Tóbiás! Ordítod a nevét s a sör nemét, már postázza is fel. Győzelemittasan kortyolok nagyot, s cinikus gúnnyal nézek a hopponmaradt lépcsőre. A helyet elhasználtuk. A vakolat már bomlik s gyenge próbálkozás volt egy ízben a szépséghibákat picur söralátétekkel takarni.

A kocsma történetében 8 alá még nem tudtunk pincérlányt besorolni. Egyszer volt ötösünk, bár azt fiú kapta. De hitel volt, szerettük. Gézát is nagyon. Ő lány. A javából. Egy szó, mint száz, az eddigi pincérátlag erős 9-nek felel meg. Inkluszív kiszolgálás.

Hatalmas gravírozott üvegablakával a hely olyan hatást kelt, mint Nemo kapitány aquarium lívingje. A másfél pénzes hosszúkávé és a randomra játszott Ákos-Gotan Project-Apollo 440 muzsikára lassan elrohan, elsiet, majd elfárad künn a város, s nekem elfogytak a gondolataim és a cigim is. Itt mindenki diák. És mindenki törzsvendég. S aki ma nem fért be, holnap korábban elindul.

Éljen a király! S éljen a szentem. Mindkettő.

Üdvözlöm Hugo-t!



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 3.61

Pink Panther

május 10, 2007, Birtalan Agota
2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: KOCSMA/PUB 3) Helység: Szilágysomlyó | 2 hozzászólás



Az Avram Iancu utcában található. Hogy miért szeretek oda járni? Mert Szilágysomlyó egyedüli, jól menő kocsmája. Ide járnak a haverok. Olyan zenét hallgathatok itt, amilyet szeretek, hiszen van zenegép, és ez számomra egy plusz pont.

A lokál külseje valóban olyan érzést kelthet bárkiben, mintha a Rózsaszín Párduc járt volna arra. Babarózsaszín falai, belsejének gyenge, sárgás megvilágítása, boltíves homlokzatai ellentétben állnak a hely funkciójával. Sőt, ellentétben állnak az odajárók stílusával is, akik többnyire kemény rockerek. Lehet is arra számítani, amikor odamegyünk, hogy metal zene rengeti a pink színű falakat. De az itt “lakó” rockerek nyugis egyének, nem akarnak kitűnni, ők csak hideg sört szürcsölnek, kártyáznak, tabléznak, unalmas napokon sakkoznak vagy malmoznak, szebb napokon pedig felállnak egy csocsópartira. A változatosságra vágyók szórakoztatására van darts, billiárd, pókergép is a bárban, sportrajongóknak pedig egy nagy plazmatévé.

A hely dicséretére válik, hogy ha nemkívánt személlyel futsz össze, akkor nyugodtan átülhetsz egy másik részlegre, ugyanis három szeparé található a báron belül, és mindegyik részről egyformán közelíthető meg a bárpult. Azt hiszem, mindenki kedvenc helye a pult, mivel kedves, barátkozós fehérnép szolgál fel italt, mogyorót és néhány vigasztaló szót. A mosdóról jobb nem írni. Sokszor bedöglik, nem lehet lehúzni, mert nincs víz, de ha éppen működik, akkor biztos van benne wc-papír, szappan, néha törölköző is.

A felhozatal bizony nem a legnagyszerűbb, de olyan kisvárosnak, mint Szilágysomlyó, majdnem kitűnő. Minden olcsó, igaz, csak az, ami megtalálható a virtuális menün. Az Ursus 2,30 lej, Tuborg 3 lej, a Prigat termékcsalád 2,50 lej, Coca-Cola, amikor van, 2 lej, egy billiárd- vagy pókermenet 1 lej, egy csocsóparti vagy a zenegépen egy szám kérése 0,50 lej. Egy nyugis este elltöltése körülbelül 7-10 lej, haverok társasága felbecsülhetetlen, minden másra ott a Pink Panther. :)



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 3.03

Colosseum

május 9, 2007, Kazmerka
2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: ÉTTEREM 1) Típus: KOCSMA/PUB 3) Helység: Nagyszeben | Szólj hozzá!



Kellemes, könnyed, olaszos légkör fogadja a vendéget, ha belép ebbe a pizzázóba. Valódi olasz piros-fehér kockás abroszok, ión oszlopmakettek, piros függönnyel elválasztott nemdohányzó terem és persze olasz kaja. Valójában minden csak annyira feltűnő, amennyire nem zavar. A plazmatévé viszont nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, de hát a divat az divat.

A hely elég átlagos, semmi különös, semmi feltűnő, mégis kellemes és jó benyomást keltő.

A kiszolgálás is olaszos, a pincér, ha nem is mosolyog szüntelen, de igyekszik minél kedvesebbnek és jókedvűbbnek tűnni. A menü egyszerű, átlátható és kiterjedt választékkal kecsegtet a pizzák és az egyéb olasz ételek és italok terén is. A zene nem túl hangos, de legtöbbször nincs is összhangban a hely hangulatával. Inkább a rádió vagy a TV hangja hallatszik, de még ez sem nagyon zavaró.

A kajáról nincs nagyon mit filozofálni. Jó középkategóriás árak vannak (15-18 lejből jót eszel-iszol), az ízek olaszosan jók. Szerintem egy átlagosan jó pizzázó, ahol senki nem fog panaszkodni, hogy elsózták a makaróniját, vagy hogy a quattro formaggi pizzája nem elég sajtos.

Szebenre jellemző módon pincehelyiség, tehát aki nem szeret a föld alatt táplálkozni, az ne járjon ide. De ajánlom mindenkinek, aki szeretne egyet pizzázni a haverokkal vagy csak meginni este egy sört.

Cím: Nicolae Bălcescu utca 22A.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 3.09

Matthias Café

május 5, 2007, béesz
3) Helység: Kolozsvár 2) Kategória: b) FAPADOS 1) Típus: KOCSMA/PUB | 31 hozzászólás



Matthias Café… kinek mi jut eszébe, ha ezt a nevet olvassa? nekem Mátyás király… az igazságos… Király! vagy sirály? ;) de a Matthias Café nevű “kávézó” (valahol a Krajcárnak a pincéjében) nem igazán nevezhető se Matthiasnak, se Cafénak… kicsi, néha füstös, rózsaszín, nonfiguratív sárga motívumokkal a falon, járólappal (“grészia” ugye) a földön… mondjuk jobb a járólap, mint a korábban lerakott kődarabok, ami mellesleg az egyetlen olyan dolog volt, ami eredetiséget – nevéhez méltó kinézetet – adott a helynek, mert így már nem billegnek az irodaasztalok s az összecsukható székek.

Sok kritikát olvastam, hogy olcsón jót, olcsón rosszat, na, ez a hely a legolcsóbb. Hogy jó vagy rossz? Hm… nehéz eldönteni. Az italfelhozatal szinte nulla. Kóla hol van, hol nincs, a kólás hűtőben maci (Ursus). Erős pia? Kétesek. A felhozatal hozzánemértést tükröz… de olcsó, majdnem olcsóbb, mint a fölötte levő Krajczár. De hogy is kerültem oda le? A Krajczár fullos volt, há’ nézzük meg, mi nyílt ide. Hosszú folyosó, meredek, szűk lépcső, kis szoba fogadott. A tulaj/báros/pincér alkoholos állapotban megkérdi, mitiszol vazze’? nembaj… így is lehet rendelni. De kihozza rendesen.

Jó hely amúgy… kicsit más,mint az eddig megszokott kolozsvári magyar kocsmák, más a zenestílusa, más berendezés. Van csocsó meg darts: azóta hely még annyi sincs. Még jó, hogy senki nem vert meg, mikor a múltkor el akartam jutni a bárpultig, mert útközben az összes (vagyis öt) asztaltól fel kellett állítanom valakit, hogy közlekedni tudjak.

Mosdó az emeleten – vagyis a földszinten, de ugyebár az emelet a pincéhez képest. Ha illuminált állapotban vagy, akkor azt ajánlom, inkább tartsd vissza, s majd mikor mész hazafele, elintézed, mert veszélyes közlekedni a lépcsőn… már láttam elesni józan embereket is. Amúgy a mosdó tiszta, hatalmas tükör a piszoártól balra :)) Néha nincs szappan, de gondolom, azért, mert egyesek sörre költik a szappanpénzüket, s mikor mennek hazafele, eszükbe jut, hogy azt mondta az asszony, vigyenek azt is.

Egy szó mint száz, fapados hely. Kellemes is tud lenni, ha olyan társasággal mész le.

De magyar hely… annyira magyar, hogy néha ultranacionalista zenék bömbölnek, hol vagytok, székelyek a himnuszuk, amit persze meghallgat az ember, de nem annyiszor… s nem úgy, hogy valaki üvölti a szomszéd asztalnál…

Kár azért a pincéért… jobbat is lehetett volna, fiúk. De hajrá!



* pontos átlag: 3.00


* pontos átlag: 3.00

Popas Brădet

május 4, 2007, Bozso
3) Helység: Négyfalu 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: ÉTTEREM | 1 hozzászólás



Szecselevárost (Négyfalu) elhagyva, Cheia felé, a tatrangi vízgyűjtő után, bal oldalt van pár ház. Előtte parkoló. Itt található a Popas Brădet nevezetű vendéglő. Mi csak úgy nevezzük: “Ionescunál”. Semmi sallang, luxus, látszik, hogy csak az jár ide, aki ismeri, na meg kamionsofőrök térnek be egy pacalra. De ez ne ijesszen meg senkit, ugyanis a hely korrekt, tiszta, és meg zene is van, amit Fery szolgáltat. Klasszikus popzene, semmi kirívó. Szombat- vasárnaponként még lagzi és keresztelő is tartható itt.

De ami a legfontosabb, az a menü: klasszikus vendéglői, levesekkel, grillekkel vagy panírozott dolgokkal. A ház erőssége a pacalleves meg a “ciorbă de văcuţă”. Előbbit nem szoktam fogyasztani, de haverok mondják: az egyik legjobb fogás. Személy szerint a “vakucára” esküszöm: egyik legízletesebb, amit életemben ettem. Na és az adagok: egy levesből kényelmesen jól lehet lakni. És ha rágondolok az árakra, akkor máris ülnék autóba, hogy odamenjek: 4-5 lej egy tál (nem tányér!) leves.

Ugyanilyen jóforma adagokat szolgálnak fel a főételekből is. Mondjuk egy kis kivetnivalót lehet találni a szalmakrumplin lévő olaj mennyiségében, de végülis tudom, hogy legalább igazi krumpli, és nem gyorsfagyasztott valami. De az árak ezt is kompenzálják: főételt 10-12 lejnél nem adnak drágábban.

Na és a miccset se felejtsük el. Nem az az összeaszott, ujjnyi fajta, hanem tisztességes méretekben adagolják. És fiiiiinom. :)

Még egy negatívum: a “papanaşi” mellé nem áfonya-, hanem meggylekvárt szolgálnak fel. Viszont finom. A lekvár is.

Tehát ha valaki a környéken kirándul - Cheia, Csukás, Babarunka: sok a jó hely - akkor nyugodtan betérhet ide. Korrekt áron lehet finomat lakmározni.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 2.78

Agapé (2.)

május 4, 2007, kvaznovzki
3) Helység: Kolozsvár 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: ÉTTEREM | 12 hozzászólás



Azért zsena, mert pindzsetáváról van szó. Ami olcsó. Kéne legyen. De nem az. Drága. Vendéglői ára van. A kaja pedig nem rossz. De nem is jó. Közepesen ehető. És Agapé a neve. Az agapé görög eredetű szó, jelentése: szeretet, vendégség. Az első keresztények közös étkezéseit jelenti, melyeket az egyházközséget (gyülekezetet) összekötő szeretet kinyilvánítására és megélésére tartottak, s az úrvacsora/eucharisztia vételével fejeződtek be (vagy kezdődtek). Magyar szóhasználatban előfordul „szeretetvendégség” formában is. (Wikipedia).

A kolozsvári Agapéban szó sincs sem szeretetről, sem vendégségről. Fizetsz, és csodálkozol a kasszánál (kasszásnéni pénzszámoló enkezével kibontja a sört is), mikor kiderül, hogy a pacallevesért (híg és nincs pacalleves íze, tejfölt nem adnak hozzá, de legalább előre agyon van csípőspaprikázva), az egy darab Magyarország a világtérképen méretű (amúgy ízetlen) rántott húsért, egy kanál (komolyan egy kanál) krumplipüréért (szívem szerint pityókapirének mondanám, de az erdélyiül van és nagyobb mennyiséget feltételez, amúgy meg kanállal elsimítás után átlátszik alatta a tányér), kettő darab zsömléért és egy középkategóriás sörért 27 lejt fizettem. Ja! a saláta, az is volt. Nem sok, de volt. És nem esett jól. A kaja. Mert néha vendéglőbe ebédelek, és ott jó és elégséges a kaja, a pincér hozza és borravalóstól sem kerül annyiba, mint az Agapé pindzsetávás részlege.

Olvasd el a vendéglőről befe kritikáját is! >> Agapé (1.)



* pontos átlag: 1.00


* pontos átlag: 2.84

Fanta

május 3, 2007, szatmarfia
3) Helység: Szatmárnémeti 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: KÁVÉZDA | 1 hozzászólás



A Fanta bár a szatmárnemeti nagypiac mellett egy ház pincéjében működik. Nagyon kicsi kis bár, összesen négy asztal van benne, mindössze 1 lejbe kerül egy kávé, és tilos a dohányzás. A falon tükrök vannak, hogy a csúnya embereknek kellemetlen legyen a belépés, a falburkolat piros színű.

A bár fő jellemzője a diszkréció. Idejárnak a valutázók pénzt váltani. Lehet, hogy a dohányzás is csupán a munkavédelmi szabályok betartása miatt tilos, nehogy kiégessék cigarettával a bankjegyeket, és a tükröknek sem biztos, hogy a csúnya emberek elriasztása a célja, hanem visszapillantókként működnek, ezek segítségével figyelik, nehogy megjelenjen egy rendőr. A hangulathoz hozzátartozik a kocsmának otthont adó ház udvarán egy brutális kutya, amely rögtön a lépcsőlejáró melletti vaskerítésnek ugrik, és horrorfilmbe illő hörgésbe kezd, amint valaki közeledik, tehát nem lehet észrevétlenül belépni ebbe a kocsmába. Vagyis itt minden tárgy azt a célt szolgálja, hogy a valutabeváltás zavartalanul működjön.



* pontos átlag: 5.00


* pontos átlag: 2.87

Zokogó Majom / Maimuţa Plângătoare

május 3, 2007, Péter
3) Helység: Kolozsvár 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: ÉTTEREM 1) Típus: KOCSMA/PUB | 8 hozzászólás



Legendás vendéglátóhely, hála Bálint Tibornak (1969). De nemcsak.

A 60, 70, 80-as években nem volt ám minden utcasarkon kocsma, terasz pedig még annyi sem. Aztán ami volt is a 90-es években, szép sorban megszűnt, átalakult… de a Zokogó Majom nagyjából túlélt. Lehetne még töprengeni a hely történetéről és az ehhez kapcsolódó mindenféléről (zenekar: 2005 óta, film: 1978, színház: soxor, könnyező afrikai emberszabásúak stb.).

Nade az aktív kocsmázót nem a történelem érdekli, hanem a jelen.

Előnyök:

1. Terasz. Besüt a nap, de árnyék is van, köszönhetően nemcsak a napellenzőknek, hanem a fáknak is. Kevés az olyan hely Kolozsváron a belvárosban, ahol fák árnyékában lehetne sörözni… (összehasonlításul lásd: Bogya/More - kivágták a fákat, Boema - megszűnt, Pulp Fiction - messze van, Bulgakov - azt a bokrot nem nevezném fának, Etno - estleg). És az utcazaj sem zavar be.

2. Zene. Szól a rádió. Romantic FM. Ez általában nem előny. A ZM azonban nem a zenehallgatók helye, hanem azoké, akik beszélgetni szeretnének. Elég fárasztó máshol túlkiabálni a zenén. Itt tényleg hallod, mit mond az asztaltársad - már ha neked szánja mondanivalóját.

3. Kaja. Jól főznek. Románosan jól. Különlegességeik a mexikói ételek, amik szintén ízletesek.

Rendben van:

4. Kiszolgálás. No, ez nem mindig működik kifogástalanul, de általában rendben van. Ritkán kell a bárhoz menni, vagy egyáltalán.

5. Mellékhelyiség. Kicsi, de késő estig tiszta. Szappannal és kéztörlő papírral.

6. Árak. Nem drága, de nem is olcsó. Egy kicsit drága ahhoz képest, hogy milyen a berendezés. Vagy azért drága, mert sokat ittam?

Hátrányok:

7. Kajaszag. A teraszon ez nem probléma, bent viszont volt rá alkalmam, hogy ne cigarettafüstösen, hanem szalmakrumpliillatosan távozzak. Nem általános a szag, de előfordul.

Összefoglalva: jó kiskocsma étellel. Vagy kisétterem itallal.

Cím: Emil Isac/Bartha Miklós utca (volt Május 1.), 3. szám.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 3.06

Café del Sol

május 3, 2007, Kazmerka
2) Kategória: d) JUPPI 2) Kategória: e) LUXUS 1) Típus: KÁVÉZDA 3) Helység: Nagyszeben | Szólj hozzá!



A helyszín a Kis Piac, a Luxemburg házzal átellenben, a tér másik oldalán. A hely szó szoros értelmében aranyos, legalábbis színben. A mediterrán csengésű név nincs összhangban az enyhén eklektikusra sikeredett beltérrel.

Maga a terem hosszú, alagútszerű, a fal mellett sorakozó asztalokkal kissé zsúfoltnak tűnik. A look olyan elites forma, de nálam nem érte el a kívánt hatást. Számomra inkább giccsesnek tűnt, leginkább egy bizsuhoz tudnám hasonlítani. Fehér, arany, sárga, barna színek jellemzőek, a forma és szín párosításból végül rokokós légkört sikerült kihozni. Az összhatás nem rossz, sőt egy-két sör után már egész kellemes. A beépített könyvespolcokat viszont kimondottan jó ötletnek tartom, habár nem mindig található minőségi olvasmány rajtuk, de mindenképpen jól mutatnak és öregbítik a kávézda voltát a lokálnak.

Az igazán vagány az a toalett, habár kicsit furcsa helyen van (ki kell menni a kávézóból egy oldalfolyosóra, és onnan lehet megközelíteni). Olyan, mintha egy barlangba léptél volna be, mécsesekkel kivilágítva, patak csobog benne (feltéve, hogy lehúzod a vécét). És ami a legfontosabb, hogy nagyon tisztaság van, valamint az, hogy van olvasnivaló!
cafedelsolnagy.jpg
Sajnos a kiszolgálásról nem tudok nagyon jókat mondani, mivel amikor én arra jártam, a csajszi elég morci volt, de mindenkinek vannak rossz pillanatai. Az imidzse részeként az árak is elegáns helyhez méltóan vannak kiszabva. A választék elég széles, lehet válogatni koktélok, szeszes italok, kávékülönlegességek közül. Van frissen csavart citromból készült limonádé is, de miután az ember meglátja az árát, inkább sört iszik… A sörök ára a reális plusz 5-10 százalék, de viszont nincs túl sokféle belőlük.Összességében tehát egy elegánsnak és elitnek szánt hely, jó mosdóval és elég magas árakkal. Meglepő a tény, hogy a drágaság ellenére elég sok egyetemista is jár ide. Bár valószínűleg nem túl gyakran…



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 3.11


« vissza — korábbi bejegyzések »

Szalonbeszélgetések