BRX Pub

április 11, 2007, Nandika
3) Helység: Sepsiszentgyörgy 2) Kategória: b) FAPADOS 1) Típus: KOCSMA/PUB | 7 hozzászólás



Végre ezt is megértük, Szentgyörgyön igazi rokkocsma nyílt. A Csíki utcán, a Renellel szemben (a traktorsulival átellenben) levánszorogsz a pincébe és ott. Egyetlenegy helység, elég szűköcske, de a hangulat nagyon a tetőfokára tud hágni – már aki szeret az AC/DC-től Panterán keresztül Morbid Angelig terjedő műfajokra inni.

Egyes piák szemtelenül olcsóak: a székely alapsör, a Hargita mindössze 2 lej. Direkte nagytársaságokra számítanak, itt nincsenek olyan kis kétszemélyes asztalkák, hogy leülhess a csajoddal suttogni – csak nagy fapadok. A dizájn minimáli(o)s, tégla, pár nem túl szembeszökő darkos fotóval. A kiszolgálás demokratikus: kiveszed a hűtőből és fizetsz. Jobb estéken az úri közönség a pult előtti kis helyen rázza a fejét vagy az asztalon dönget.

A maga nemében kellemes hely; hátránya, hogy irtó kicsi, de hát minden jó hely szűk, ahogy ezt már dédnagyapáink is tudták.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 3.31

Perla cukrászda

április 10, 2007, montechristo
2) Kategória: b) FAPADOS 1) Típus: CUKRÁSZDA 3) Helység: Buziásfürdő | Szólj hozzá!



 

In about ten minutes I felt like I
might live–but still wasn’t certain I wanted to.
(Lawrence Sanders)

Egy fürdőváros, szezon előtt. Ráadásul az a benyomásod van, hogy ez a szezon már harminc, vagy száz évvel ezelőtt végetért. Buziásfürdőn a monarchia fürdőkultúrája romosodik, a következő réteg a szocialista tömegturizmus salakja, majd az egészre valaki ráfújta a kilencvenes évek fogyasztói kultúráját, ami persze a bomlást nem fedi, hanem még rothadtperverzszebbé teszi a látványt.

A város központja egyetlen hatalmas, gondozatlan park, százéves platánokkal, szinte úgy, mint a Margit-szigeten, a sétányokon csak nyomokban látszik a gondozás, a víztorony melletti épületen betört ablakok. Szombat dél van, húsvét előtt, néhány nyugdíjas bóklászik, meg három nyomulós-kínai edzőcipős gyerek, akik elszántan valami bulit kajtatnak, annak teljes tudatában, hogy nincs. A parkon fedett allén lehet átsétálni, a tetőt tartó faragott gerendák között rácsos díszítés, és a középpontban álló filagória fazonját is láthatóan keleties-arabosra vette egy ismeretlen építész, mert az illett a gyógyvíz-kúrára járó kisasszonyok és urak napernyőihez, kalapjaihoz és sétapálcáihoz.

a menü

a menüreklámskinbeton díszítőművészeta hotel bejárataaz egyik benti asztalajtófogantyú, dizájner-daraba cuki és a szállóBuziásfürdő áttekintő térképe

A filagória előtti térségen négy méter magas, kovácsoltvas oszlopok, melyről egy trükkös fogasléces szerkezettel soktucat négyzetméternyi csíkos ponyvát lehet egy rúdról letekerni, hogy az étterem alant ülő vendégeit ne verje a nap. Mivel nincs szezon, a kerthelyiség még nem nyitott ki, bent a vendéglőben manele szól, egy csíkos suhogós párocska a nem működő szökőkút delfinjeit stíröli, azt reklámozva, mennyire szerelmesek. Az öt szocreál szálloda közül egyet újítottak fel; előtte a talajba épített gyógyvízkút, egy negyvenesnek kinéző tag megtölti a flakonját, és lemossa vele a Dacia 1310-es szélvédőjét. Képzeljük el az egészet áprilisi verőfény helyett novemberben: ez az a kisváros, ahova megérkezik Lawrence Sanders romantikusan cinikus nyomozója, Samuel Todd egy 1978-as krimiből, A hatodik parancsolatból, és lemondóan benyakalja a bár egyetlen üveg valamirevaló whiskyjét.

A Perla cukrászda a vendéglátóipari romok hetvenes évekből származó rétegében található, a városka egyetlen főutcáján, a hasonló nevű szálloda része. Öt darab porosnak ható esküvői tortán kívül semmilyen más sütemény nem kapható, viszont van chips, sósperec, egyéb rágcsálnivaló, levek a kóla-fanta-pepsi vérvonalból (1,5 lej). Rendelés közben meg lehet szemlélni, harminc éve milyen vörös árnyalat volt a díszcsempe-divat. A kávé olyan simogatóan gyenge, hogy a fürdőt a szív- és érrendszeri panaszokkal felkereső, szakszervezeti üdülőjegyes nyugdíjasok is bátran fogyaszhatják. Három konzervtejjel ajánlom, mert úgy legalább érezni az ultramagasan hőkezelt tej ízét (ára együtt 2 lej.)

Amíg isszuk, a főutcán már harmadjára hajt el egy helyi aranyifjú a szpojlerezett, sportgumis, sötétített Alfa Romeóján, majd leparkol a Felini (sic!) bár elé. Ez az a városka, ahol megállt az idő: addig megadóan romosodik, míg egy újabb Tarkovszkijt meg nem előzi egy rahedli pénzzel egy befektető, ráerőszakolva valami dizájnolt pezsgést. És akkor újabb darabja tűnik el a romániai nyolcvanas éveknek. Ilyenkor meg kell adni magunk a depressziónak, és kérni egy nyeletet Sam Todd italából.



* pontos átlag: 2.00


* pontos átlag: 3.11

JazzBlues Club

április 6, 2007, b23
3) Helység: Marosvásárhely 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: KLUB (DISZKÓ) | 17 hozzászólás



Aki nemcsak vásárhelyi őslakosként, de külsősként is betévedt legalább egyszer a régi Jazz/Apollóba, az újraélheti a fénykorát az újonnan megnyílt JazzBlues Clubban. S valóban felülmúlta minden elvárásom. Pótolja azt, ami egyébként Vásárhely átka, sehol nem volt korábban egy középkategóriás, kulturáltabb, nem túl sznob, retró bulis klub, ahol az ember egy Smoke on the Watert hallhat egy sör mellett, odaszólhat a bárpultnál mélázó csajnak egy ital erejéig, vagy rophatja reggelig.

A JazzBlues Club a megszokott klubkategóriát felülmúlja. De az ilyen helyeken megszokott árakat is leveri.

Ahogy betérsz az Aranykakastól nem messze nyíló raktárudvarba, deja-vu érzésed támad, de ez már új grund, új hely. S mégis megtartotta a jót az elődjéből. Amolyan igazi vasajtós, széles lépcsőn érkezel be a bárpulthoz, s ha szembe fordulsz a zenepulttal - ami nekem személy szerint kiváltképp imponált - egy nagy Deák Bill-banner terül eléd. Jobb oldalon a sarokban Hendrix mester tépi a gitárhúrokat a falon, majd Blues Brothers, BB King, egyszóval a rock és blues alapkövei mind felsorakoztatva a falra. A pult körbejárható - nem kell félned, ha egyet fordul veled a világ tombolás közben, mert úgy is megtalálod - mellette a szépen csiszolt táncparkett. Négyzetméterre pontosan megtartotta méreteit a régi Jazzből - takaros, jó emberek megférnek rajta. A termek tágasak, szolid fényekkel. Ugyanúgy megtalálod bennük az “elfolyós” díványt, kanapés megoldást és pultos “magányos farkas” féle ülőalkalmatosságokat.

A lokál beosztása profi, két nagyobb és egy kisebb, intimebb belső terem. A második szobában nyomja DJ Döme a tőle megszokott jó rockot, bluest (egyedüli hely, ahol még Deák Bill vagy Hobó is felcsendül). A fénymegoldás nem túl diszkós vagy excentrikus, olyan, amilyennek lennie kell egy retro helyen. Az illemhelyek a régi Jazzel ellentétben tágasak, tiszták - egyelőre, stílusos egész falas tükrökkel, de trükkök nélkül ;)

Az árak pedig a hely színvonalához képest meglepően jók, sőt alacsonyak. Számomra az üveges Gösser volt a mérce (3 lej!), az Ursus régi áron 2,8 lej. De rövidet is jó árban fogyaszthatsz vodka, gin vagy konyak nemében. Minden bizonnyal megbírja a zseb, ha már klubba készültél. A borfelhozatal Rékásitól Murfatlarig minden. A felső kategóriás rövid Unicum 7,5 lej fél deci. Szemmel láthatóan Döme, aki egyébként a klub tulajdonosa is, alacsony áron nagy mennyiségű fogyasztás elvét követi. Éppen ezért vegyes a társaság is, a 20-30-as standard korosztály mellől nem hiányzik a “rebellis” 18-19-es se, de kuriózumként egy-egy táncparketten andalgó 30-40-est is elkapsz.

A bulik fergetegesek és mégis kulturáltak. S mikor először felcsendült a Sultans of Swing a Dire Straitstől, igazán jól éreztem magam, a 3 lejes Gösseremmel a kezemben.

Gyerekek, ide el kell jönni. Élmény. Egyedüli hátránya a korábbi Apolló-szindróma, gyúródni fogsz a táncparketten, de ezzel is jót fogsz bulizni. A beugrót 3-4 lejre saccolom, a nyitóbulin még nem volt.

S vigyázat, csak semmi balhé itt, mert a DJ-pódiumról egy jól kigyúrt, szigorú tekintetű kidobófiú pásztázza sasszemekkel a terepet.

Summa summárum, remekbe szabott lokál. Kellett ez Vásárhelynek. Városlátogatóknak melegen ajánlott. Ahogy mondani szokták, magyar hely. Don’t be lazy, come inside…



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 3.18

Inside

április 4, 2007, timea
3) Helység: Szatmárnémeti 2) Kategória: d) JUPPI 1) Típus: KOCSMA/PUB | 1 hozzászólás



Ha egy igazán jó hangulatú, bulizos-sörözős helyre vágytok Szatmáron, mindenképp nézzétek meg a Németi templommal szemben található Inside-ot, az egykori Bella Italia helyén. A zene kiváló (az elektronikus zene jellemző, de a hangulatteremető és könnyed jazzek, chill-outok kedvelői sem csalódnak, ha beülnek).

A társaság általában laza fiatalokból áll, persze jelen vannak azok a középlicisek is, akik, kiszabadulva az otthoni szülői szigorból, itt vezetik le a feszültséget. A hely designja még említésre méltó: az egyszerű és olcsó megoldások hangulatossá és otthonossá teszik a helyet.

Nyáron a hátsó udvar megnyitásával (melynek neve stílusosan Back yard) még több tér nyílik,mely telenként igencsak hiányzik. Itt senki nem néz rád furcsán, ha egy éjjeli lámpa és egy könyv társaságában befészkeled magad az udvarra kitett fotelbe, és csak élvezed a hangulatot, de akkor sem, ha néhány sör elfogyasztása után a zenétől felbuzdulva mezítláb rázod a feneked.

A kiszolgálás más helyekhez képest gyorsnak mondható, viszont a választék esetenként nem túl nagy. Az árak az átlagosnál talán kicsit nagyobbak, de megfizethetőek. A legolcsóbb sör 3 lej. A helyet azoknak tudom leginkább ajánlani, akik szeretik a hangos, de jó zenét. A hétvégenként zsúfolásig telt házas hely bulizásra is alkalmas. Próbáljátok ki ti is.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 3.28

Bujdosó Székely Panzió

március 30, 2007, gergeliii
3) Helység: Gyergyószentmiklós 3) Helység: Parajd 2) Kategória: b) FAPADOS 1) Típus: ÉTTEREM 1) Típus: SZÁLLODA (PANZIÓ) | 6 hozzászólás



A Bucsin tetőből igazából az odafelé vezető utat élvezem a legjobban. És a Bujdosó Székely panziót. Az áfonyaárusok arrébb mennek, látva hogy nem magyar Suzuki, hanem bukaresti rendszám, majd betámadunk a panzióba, mint nagymamához a tisztaszobába. Az egyik asztalnál az erdész, a másik padon a komája poharazgatnak, adomázgatnak, mintha épp egy Tamási-regényt forgatnánk. Családi vállalkozás, a srác veszi fel a rendelést, “egy flákken pityókával s egy csíííki”, és ne kérj Sztroganoff bélszint, nem érdemes. Van viszont pacalleves, rántott hús, szalmakrumpli, friss káposzta, kedvesség, tűz a kályhában. Az adagok nagyok, a felszolgálás gyors, természetesen ugyanezt a tempót nem lehet tartani, ha megáll a turistabusz, arra viszont, amire az idelátogató vágyik, arra tökéletes.



* pontos átlag: 3.00


* pontos átlag: 2.98

Bulgakov

március 30, 2007, kunago
3) Helység: Kolozsvár 2) Kategória: b) FAPADOS 1) Típus: KOCSMA/PUB | 27 hozzászólás



A másik szent tehén: a Bulgakov. Ez az a hely, ahol mindig meglepődöm, mikor fizetésre kerül a sor, és mondhatom, kellemesen: a kolozsvári egyetemista zsebéhez vannak szabva az árak.

Meglepődöm azonban a pincéreken, általában valami ugyanis mindig hiányzik, hibádzik: a tejbe a méz, épp az a tea, amit választanék, a sör meleg, vagy a mogyoró avas, úgy látszik, a diákkocsma színvonalát ilyen megközelítésben sem sikerült kinőni.

Meglepődöm azon, hogy az én egyetemi padból már kinőtt korosztályom is mindig talál ismerős arcot, a törzsközönsége kvázi változatlan nyitás óta, vagy ha nem is változatlan, de időtálló, hasonló, talán hasonul?

Kis féjszliftet mindig kap ugyan a „bulgesz”, de a változások nem hatolnak a gyökerekig. Kellemes meglepetést okoztak a kibővített illemhelyek, vagy legutóbb az új székek. Azt hiszem, az emelet kissé elsietett alkotás, már ami a kivitelezést illeti, az előtere hideg, nyáron meleg, s a hangulat talán csak lent az igazi bulgakovos…

A „kimenés”, a „sörözés” szavak szinonimája a kolozsvári egyetemista szótárában. Figyelemre méltó az is, hogy könyvbemutatóknak, játékesteknek ad otthon, van ezeknek egy kis „klikk” jellegük, de végülis az akvárium mérete véges, nem?

George Mallory nevéhez fűződik az a mondás, hogy azért mászta meg az Everestet „because it was there” („mert ott volt”). Azt hiszem, a Bulgakovba is azért jár az ember, mert ott van. Mert itt van.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 3.05

Krajczár

március 29, 2007, isztom
3) Helység: Kolozsvár 2) Kategória: b) FAPADOS 1) Típus: KOCSMA/PUB | 112 hozzászólás



Helyszín: Kolozsvár szíve, Mátyás szülőháza és a Karolina tér között. Kis fa cégér jelzi az ajtót. Kinyitjuk, és a meredek lépcsőn fel. A kocsmának két szintje van: fent vagy fennebb.

Ez egy olyan hely, ahol a kolozsvári magyar diákok jól érzik magukat. Magam is gyakran járok oda, hetente egyszer-kétszer. A sör olcsó, és minden mást is elérhető áron kínálnak. A zene nem zavaró, light rock, pop, örökzöld slágerek, jazz. Sok-sok Charlie, Dire Straits stb.

Lehet itt sakkozni, táblézni és a napi újság is pulton van. Az asztalok tiszták, a kiszolgálás gyors. A felső szinten tévé is van (lehet meccset is nézni). A falakon ideiglenes kiállítások: fotók vagy képzőművészeti alkotások.

Szóval egy olyan hely, ahhol gyakran összefuthatsz ismerősökkel.

Eddig minden OK.

Csakhogy ventilláció nuku, vagy legalábbis nem működtetik. Mindig füst van, úgyhogy mehetsz haza, és tehetsz is be mindent a mosógépbe. Főleg ha csúcsforgalomban jártál ott, azaz 19-23 órakor. Egy-egy ablak azért meg van pöccintve.

A Krajczár nyitása óta járok/unk oda, még mindig, és eddig ötször jelent meg egy-egy nagyobb volumenű fogyasztás után eggyel több sör a számlán, mint amit fogyasztottunk. És tudtommal mások is panaszkodtak ilyen ügyben. Szóval oda kell figyelni, ki mennyit fogyaszt, mert van egy-két kiszolgáló, aki “mesterségesen” növeli a forgalmat.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 3.13

Ildi bár

március 26, 2007, morpheus
3) Helység: Marosvásárhely 2) Kategória: b) FAPADOS 1) Típus: KOCSMA/PUB | 21 hozzászólás



Az Ildi bárba jár Tajbi, aki Dancs Annamariba szerelmes, kétszer hallottam a történetet, pedig a szomszéd asztalnál ültem, vagy jóval arrébb, a Gösser 2 lej 70 bani, egy lakóház szobája ásít bele az utcáig tartó, meghosszabbított, tetővel ellátott ivó- és evő szektorba, utóbbi kifejletlenebb, csak miccset lehet fogyasztani, a lokálban emiatt enyhe füst és gőz terjeng, ezért jó az udvar, természetesen nyáron, szőlőlugas, kár, hogy le van cementezve az udvar, ami egyébként rendkívül kicsi, a wc-kulcsot szépen elkéred a csapos nénitől, aki nem más, mint a tulaj, de néha a lánya is ott van, vagy a menye?, akinek a válla fölött a PRO Tv, néha az RTL Klub adáskékje pislog bele a söntésbe, a csapos hölgy fél fejjel mindig a képernyő fele fordulva tölti újra a korsót, ha mogyorót kérsz, kivágják egy apró ollóval, tányérra teszik, zacskóstul, a söralátét legalább hét hónapos, lehet, több, igazi relikvia, már ami a kihasználtsági fokát illeti, és tényleg: sehogy sem illik ebbe a környezetbe, tedd inkább a műanyagasztal csupasz lapjára a korsót vagy az üveget, lehet darts-ozni néhány hónapja, könnyen meg tudod állapítani, a törzsvendégek, pl. Tajbi ebben magának tekinti az előjogokat, a darts-ozók szépen a bejárati ajtó elé állnak, és onnan dobálják apró nyilaikat, mondják, a kilencvenes évek elején/közepén az első komolyabb hely volt ez Vásárhelyen, igen, a kollégám is emlékszik, ő kilencvenhatban kezdte itt, akkor még nem volt tetőzet, közel van a központhoz, ugyanakkor elég távol is tőle, pontosan a Kemény Zsigmond és az orosz piac fele vezető út sarkán, azt lehet az Ildiben érezni, hogy összecsúsztak alaposan itt az idősíkok: a külvilág teljesen megváltozott és újfajta tárgyi világot talált ki magának, amiből jónéhány megpróbál beilleszkedni egy olyan környezetbe, ahol lényegében semmi nem változott, nem is akar, ezért inkább egyfajta kínos helyet-szorítást lehet érezni, dominál a műanyag, de azért a stukkó is ott van, meg az a rengeteg cserepes növény, van újfajta hő- és hangszigetelő ablak is, tükrös, havonta elég egyszer benézni, mint egy brazil sorozatba, rögtön fel tudod mérni, mi történt, míg nem voltál adásközelben, itt aztán tényleg csak ez a világ létezik, ki van vágva a Kemény Zsigmondból egy darab tehát és sörözik.



* pontos átlag: 3.00


* pontos átlag: 3.09

Downtown

március 26, 2007, keli
3) Helység: Marosvásárhely 2) Kategória: b) FAPADOS 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: KOCSMA/PUB | 1 hozzászólás



Pár éve indult, akkor felkapott hely, mostanra sajnos kicsit lepattant pincekocsma a főtéren, a Kultúrpalotához közel, valahol az ismeretlen katonával egyvonalban.

Jellegzetessége, hogy két pince alkotja, két külön lejárattal, a bár középen van.

Hideg, füst, egyik oldalon kicsi asztalkák, magas székek, valamint egy kanapés szeparé, másik oldalon kicsit nagyobb asztalok és egy kanapé, bár ha tele vannak, aki legbelül van, csak utoljára mehet ki. (Ha jobban belegondolok, ez utóbbi helyen a felújítás óta nem voltam, de az előbbi oldalból ítélve az utóbbi sem változhatott jelentősen.)

Felhozatal zéró és egyre fogy (legutóbb csak rékási boruk volt, hát azt legközelebb is az ellenségeimnek hagyom), sajnos nagyon emlékeztet a The Office végnapjaira (igen, igen, aki nem tudta volna, a sajtóklubot, úgy tűnik, bezárták). Árak átlagosak, azt hiszem, kategória valamikor középkategóriás volt, de csúszik le a fapados felé. A bárost jobban foglalkoztatja a mobiltelefonja, mint a “pincérnő” - a kiscsaj, aki igazából jóformán csak helyben forog az összesen 3 méter átmérőjű “teremben” (ok, hoszabb, de keskeny.) Igazából ő is inkább tehernek nézi a klienst, mint pénzkereseti lehetőségnek.

Mellékhelyiség kint, minden kritika alatt, ha teheted, tartsd meg hazáig :P

Erénye, hogy valamikor egy jó ötletre épült, van némi hangulata, nem egy köpködős stílusú kocsma és … uh. Ennyi??



* pontos átlag: 2.00


* pontos átlag: 3.02

Noname

március 26, 2007, keli
3) Helység: Marosvásárhely 2) Kategória: d) JUPPI 1) Típus: KÁVÉZDA 1) Típus: KOCSMA/PUB | 3 hozzászólás



Kifejezetten juppi kategóriás, kissé lounge-os stílusú (bár ahhoz messzemenően túl hangos a zene), új “román” hely. Ezt így máris szégyellem, hogy miért csináljuk ezt az egész megkülönböztetéses dolgot, de annak ellenére, hogy én szívesen és akár szántszándékkal is járok “román” helyekre, úgy érzem, sajnos még a többségünk felosztja a helyeket “magyar” meg “román” kocsmákra/klubokra/stb.

És hát lássuk be, itt a bloodymary-n is elsősorban a “magyar” helyek szerepelnek.

Nos. Menjetek el ide is, kicsi fejtágításra, hogy így is lehet. A stílus elegáns, árak közép plusz, kiszolgálás hagy némi kívánnivalót maga után, közönség inkább román fiatalság… és ami mégis megfogott? … a tulaj(ok?) érezhető jelenléte. Nehezen megfogalmazható apróságok - pl. tavaly karácsony előtt jártunk először arra, és kaptunk karácsonyi üdvözlőlapot.

Nem mondom, nálam nem törzshelyjelölt, mert nem feltétlenül az én stílusom, de néha alternatívának tökéletesen kellemes.

Helyszín: főtér, nagyszínházzal szemközti oldalon, nagyvonalakban a nagyszínházzal szemben. Egy udvarra kell bemenni, onnan meg emeletre fel (ugyanazon az udvaron egy pizzázó is van).



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 2.49


« vissza — korábbi bejegyzések »

Szalonbeszélgetések