Hipnotiq Café

március 26, 2007, keli
3) Helység: Marosvásárhely 2) Kategória: d) JUPPI 1) Típus: KÁVÉZDA 1) Típus: KOCSMA/PUB | 1 hozzászólás



Exkluzív, kedves kis kávézdának indult, s bár a kávéválaszték még mindig kiváló, a hátsó rész bővítésével vesztett kissé az othonosságából, és eltolódott a kissé juppibb kocsma irányába.

Helyszín: a főtér felső végén (az ortodox katedrális mellett) jobbra fordulsz, a vár fele, és a házasságkötő terem mellett szinte eltéveszthetetlen a nagyon keskeny (egy kapubejárónyi széles), de nagyon narancssárga helyiség :) Az utca felőli front egy nagy üvegajtó, de nem kell félni, úgysincs hely, hogy az “ablakban ülj”.

Ha belépsz, egy nagyon mély teremben találod magad, roppant hosszú bárpulttal, újabban a hátsó részben már néhány nagyobbacska asztal is van (de még mindig nem az a hely, ahova osztálykiránduláskor beülhet mindenki).

A bárosfiúk-lányok kedvesek, rendesek, árak kényelmesen közepesek, kávék, koktélok, friss gyümölcslevek (csavarják helyben) nagyon-nagyon jók.

A zene újabban kicsit hangosabb a kelleténél, és ha azt a nyolcvanas éveket idéző diszkófényt kihagyták volna, egész jó lenne. Ez utóbbi szerencsére csak ritkán indul be. Állítólag bulik is vannak itt, de nem tudok nyilatkozni, mert nem ezért szerettem/szeretem a helyet, és a szombati esti lázt máshol heverem ki ;)



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 2.90

Wings

március 23, 2007, sza_bee
3) Helység: Arad 2) Kategória: d) JUPPI 1) Típus: ÉTTEREM | Szólj hozzá!



Egy divatmániás vagy túl jól öltözött társaság akármikori étkezdéje lehet az aradi Wings. Arad főterének déli részén, középtájon található az étteremből és kocsmából álló duó. Az étterem felül, kocsma a pincében. Az éttermet írnám le.

Szó szerint fapados (-székes), fabútoros, karbantartott hely, külön részleggel füstölgők és nemdohányzók számára. Az étlap régi újság kiszerelésű, először az ember nem is tudja, miért dugják az orra elé a barnás, összehajtogatott papírt. Aztán kinyitja, és megvilágosodik: innen lehet válogatni. Árfekvésben a középkategóriástól picivel feljebb vagyunk, amit mondjuk az étel minősége is mutat, szakácsuk szereti és tudja készíteni a jól mutató és ízletes ételféléket is. Van jónéhány klasszikus ételfajta, de akad specialitás is. Szívem szerint a salátákat ajánlom, 400 grammos kiszerelésben jól lehet lakni tőlük. Azonkívül pecsenyétől spagettiig szinte minden.

A légkör barátságos, kicsit a múlt század elejére hajlik, ezt illusztrálják a füstölgő részleget díszítő vintázs használati eszközök. Háttérzaj nem sok, kevés zene, beszéd és az eszcájgok csörömpölése hallható.

Pincérek precízen és csak memóriájukra hagyatkozva (nagy szó!) veszik fel a rendelést és nem szoktak tévedni. A megrendelt menü nem jön gyorsan, de későn sem, időt adva egy kedves csevegésre. Legalább ebből következtethetünk arra, hogy nem felmelegített készételeket eszünk, hanem frisset.

Végül hozzáfűzném, hogy lehet bankkártyával fizetni. Csak legyen.



* pontos átlag: 3.00


* pontos átlag: 3.03

Sanyi (alias Shoni)

március 22, 2007, girl26
3) Helység: Bukarest 2) Kategória: b) FAPADOS 1) Típus: ÉTTEREM 1) Típus: KOCSMA/PUB | 7 hozzászólás



Magyarként Bukarestbe kerülni érdekes dolog. Nem könnyű alkalmazkodni a fővároshoz, főképp ha azelőtt többségi magyar lakosú városban éltél. Aztán ha eredeti, ízletes magyar ételeket akarsz enni, és mindezt elérhető áron… nos, akkor igazán bajban vagy. Kivéve ha elmész a Sanyiba, vagy ahogy román testvéreink nevezik, a Shoniba. A Sanyi az a hely, ahol megtalálod a jó magyar ételeket elérhető áron, megtömheted a gyomrod, aztán meg folytathatod az estét egy nagy kocsmázással. Mindezt egy helyen, mintegy 2 az 1-ben. :)

A hely fő érdekessége, hogy magad csapolhatod a sört, majd a számla megírásakor rajtad múlik, mennyit is vallasz be. Nem feledkezhetek meg a menüről, amelyet szabványos vonalas vagy kockás füzetbe írnak, a fogások mellett helyenként még rajzolt virágocskákat is találhatunk. Az étlapról föltétlen ki kell próbálni a sajtos gombát, valamint a “gomboaţe a la Sanyi” nevezetességű édességet, ami a tehéntúrós gombóc Sanyi-féle neve. A másik érdekesség, hogy itt találkozhatsz a legtöbb bukaresti magyar fiatallal, helyesbítek - a legtöbb Bukarestbe elszármazott magyar fiatallal. Ne feledkezzünk meg magáról Sanyiról, aki egy-egy este folyamán barátságosan elbeszélget minden törzsvendéggel, és teljesít minden óhajt. És a Sanyiban könnyű törzsvendéggé válni! Nem könnyű megtalálni, mivel a Sfintii Voievozi 13. szám alatt található helyiségen cégtábla nincs, ellenben a bukaresti magyarok körében gyorsan terjed a szó.

Érdekességként megemlíthető, hogy a Legături Bolnăvicioase film egyik jelenetét is itt filmezték.

Nos, mindenkinek jó Sanyizást!



* pontos átlag: 5.00


* pontos átlag: 3.13

Seasons City Cafe

március 21, 2007, admin
3) Helység: Kolozsvár 2) Kategória: d) JUPPI 1) Típus: KÁVÉZDA | 3 hozzászólás



A Justin’s kvázi riválisa, vele egy utcában található (Ion Raţiu utca 3.), közel Kolozsvár főteréhez. Nagyon aranyos kis hely, domináns színe a narancssárga. Szép választék van tea- és kávékülönlegességekből, egész pontosan 16 féle teát számoltam (egységár: 2.5 lej, köztük fekete és zöld teák, rooibosos keverékek és az elmaradhatatlan gyümölcsteák); kb. húszféle kávé közül lehet választani, a regular presszó 2,2-3,8 lej, a specialitások 4,5-5,5 lejbe kerülnek. Alkoholos italok is vannak bőven, vagy harmincféle koktél, sör, rövidital közül lehet választani, az áruk kolozsvári viszonylatban átalgosnak mondható. A gintonik 7,5 lej, ám sajnos olajbogyó nélkül, csak citromkarikával szolgálják fel.

Mindössze két, viszonylag kis helyiségből áll, a belső a nemdohányzó (ajtaja azonban nincs). A vécé pici, de tiszta, az ülőkével szemben a Paprika rádiós reklámplakátot bámulhatod: ha még nem figyelted meg eddig az orális élvezet megörökített rezdüléseit a kompozíció főalakjának arcán, most megteheted.

A többnyire magyar pincérek nem esnek kétségbe áramszünetkor sem, legalábbis ezt tapasztaltam, amikor legelőször jártam ott: hangulatos gyertyafénynél lehetett tovább iddogálni. A közönség jellemzően fiatal, középiskolástól harmincasig terjedő korosztályból kerül ki. Elsősorban haveri traccsra, csoporttalira alkalmas helyszín, ha sokan vagytok, az asztalokat össze is lehet tolni. A zene néha kicsit hangos, a tévében általában sportközvetítés megy (valószínűleg ez attól is függ, ki az éppen ügyeletes pincér). Romantikus találkára maximum a nemdohányzó helyiséget ajánlom.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 2.92

Curtea Bavareză

március 21, 2007, gergeliii
3) Helység: Marosvásárhely 2) Kategória: e) LUXUS 1) Típus: ÉTTEREM 1) Típus: SZÁLLODA (PANZIÓ) | 6 hozzászólás



Manóval ültünk az autóban, a Főtéren, hátraengedtük a széket és nem voltunk vidámak. Marosvásárhelyen valamilyen csillagközi konferencia zajlik, sehol egy szabad szálláshely a városban, szombat este. Tizenöt felhivott hotel és motel után már az autó is egész kényelmesnek tűnik, de azért körözünk még egyet a városban, amikor egy mellékutcában előbukkan a szolid családi ház, bajor cimerrel az oldalán. Csöngetünk, szobát szeretnénk. Egy ötvenes, Joschka Fischerre emlékeztető úr fogad, zakóban, Picasso-sapkában, első perctõl világos, ő a tulaj. Igen, van szoba, megkérdem az árát, mire az úr: “Az ár, ööö, az teljesen mindegy. Jöjjenek, nézzék meg, és utána megbeszéljük” Hoppá. A szobáról első látásra annyit láttunk, hogy kertre nézõ, külön dohányzóterasszal ellátott, jacuzzi, 90 cm-es képátmérős tévé, retróban berendezett lakosztály. “Az ár, az ár, mindig az ár. Nos, önök fiatalok, szimpatikusak, legyen akkor 2,5 milla helyett kerek 2, persze kontinentális reggelivel“.

Hány fokra is állítsam a klímát?” A tulaj felesége ekkor lép be, még egy szett törülközővel, megigazítja a párnákat, a parabolaantenna távirányítóját így kell kezelni, a parkolóhoz a kulcs külön jár, mi pedig csak ámulunk.

Az apartman alaposabb átvizsgálásakor még találunk internetet, egy kedves DVD-kollekciót, Placido Domingótól a Basic Instinctig, a dohányzóerkélyen hamutartót és gyújtót, az ágy alatt papucsot.

udvarocska

udvarocskaházacskafürdőbárkonferenciatermecskeapartman

Reggel szintén a házaspár szolgál fel, könnyed beszélgetés kultúráról, a világról, deutsche Marmeladen és nemzetközi vajaskiflik társaságában. “Ne főzzünk inkább egy adag friss kávét?” Azt hiszem, ez az a hely, amely a leghamarabb csatlakozott Európához.



* pontos átlag: 5.00


* pontos átlag: 2.93

Napoli Centrale

március 20, 2007, sss
3) Helység: Kolozsvár 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: ÉTTEREM | 2 hozzászólás



Mióta az eszemet tudom (körülbelül 16 éves korom óta, hogy azelőtt mi volt, nem emlékszem) a Napoli Centraléban ünnepeljük a fontosabb családi (és nemcsak) eseményeket. Kívülről nem gondolná az ember, hogy ez ennyire jó hely – alagsori pizzázó az ellenszenves hangzású CFR Club alatt, a kolozsvári törvényszék közvetlen közelében (pontos cím: Dobrogeanu Gherea utca 17. szám).

Berendezésben nem különleges: egyszerű faasztalok, kockás abrosz, szeparék diszkrét világítással és csendesen nevetgélő ügyvédekkel, üzletemberekkel. A falon lévő plazmatévén mindig olasz adó megy – diszkrét utalásképp a tulaj nemzetiségére.

A tulaj egyébként rendszerint fel-le sétál az asztalok közt, tört románsággal kedveskedik a vendégeknek, rossznyelvek szerint a desszerteket ő maga készíti. Ez az a hely, ahol március 8-án foglalás nélkül beengedtek: a bejáratnál állingáló, névlistát szorongató tulaj megcsóválta kedélyesen a fejét, széles gesztusokkal, olaszul értésünkre adta, hogy éjfélig színültig telt a vendéglő, de mi a fene, kerít nekünk egy asztalt.

Itt készítik Kolozsvár legvékonyabb, legomlósabb pizzatésztáját, a feltéttel sosem spórolnak, és fűszerekkel megbolondított paradicsomszószt szolgálnak fel ketchup helyett – igaz, külön kell rendelni. Olaszországban állítólag nem is adnak pizzához semmit, ez a ketchupos-paradicsomszószos izé korcs amerikai hepp.

Egy adag akkora, hogy ilyen vacsora után a reggelit is kihagyja az ember – kis adag pedig nincsen. Aki nem bírja megenni, annak becsomagolják a maradékot. A kiszolgálás is pontos és gyors – érkezés után pár másodperccel megjelenik a pincér menüvel, és a pizzára legfennebb 10 percet kell várni. A számlát is pontosan számolják rendszerint, ami pedig az árakat illeti, a Napoli Centrale nem drágább bármelyik kolozsvári átlag-pizzázónál (igaz, az utóbbi időben mintha felsrófolták volna az árakat).



* pontos átlag: 5.00


* pontos átlag: 2.98

Black Velvet

március 20, 2007, Sinar Atar
3) Helység: Kézdivásárhely 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: ÉTTEREM 1) Típus: KÁVÉZDA 1) Típus: KOCSMA/PUB | 9 hozzászólás



Black Velvet. A nevéből ítélve egy divatszaküzletnek is gondolhatná az ember. Bármennyire is különös a választás, a név annyira ráillik a helyre, mint a bársony egy szép női testre. Egy eléggé eldugott helyen létesített – egykor aprózár, vagyis zöldségesüzlet volt ott – nem túl nagy bár/étteremről van szó. A GPS-koordinátákat nem tudom, de annyit elárulhatok, hogy a Sinkovits sporttelep mellett található.

Hatalmas üvegablakait függöny védi, de ez szerencsére nem teszi sötétté, inkább varázsolja otthonossá a helyet. A bőrhuzatos székek (vagy lehet, hogy utánzat?) jól mutatnak, és kényelmesek. Az asztalok, amiből, ha jól emlékszem, körülbelül öt van, négy személyt szolgálnak ki. Ezidáig olyan szokványosnak tűnhet, és talán az is, azonban ami az egészet eredetivé teszi, sőt feldobja, az a bejárattal szemközt levő falfestmény.

Nem poszterről vagy tapétáról van szó, hanem igazi művészi alkotásról. A rajz egy asztaltársaságot ábrázol, Rejtő regényeinek világából. Az egyikben én magát a kapitányt, Piszkos Fredet vélem felfedezni. Sajnos csak ezen az egy falon vannak festmények. ugyanis még van egy, de az már inkább reklámjellegű. Olyan, mint a Marlboro cowboy, vagy a tequilát reklámozó ponchóba bújtatott mexikói, s én nem látok benne nagy fantáziát.

Többfajta kávé van, és ez idáig még egyszer sem bizonyult mosogatólének. A kaja isteni. Mintha az anyám főztjét szolgálnák fel, az pedig, vicc ide vagy oda, olyan ujjmegnyalós. Egyszóval háziasak az ételek. A húst nem sütik szárazra, a levesek is inkább a vidék jellegzetesen elkészített levesei.

Pia van bőven, s az árak is középszintűek. A kiszolgálás is elég otthonos, néha maga a báros, vagy a szakács hozza ki az ételt, de az udvariasságukon még nem esett csorba. A gond, hogy a hely tulajdonosai is abba a csapdába estek, mint sok más étterem és bár Kézdivásárhelyen. Éspedig: odajárnak kártyázni a „nehézfiúk”. Kínos lehet, hogy miközben barátnőddel, vagy akár barátaiddal beülsz egy italra ebbe a vagány kis helyre, és a kártyázó asztaltársaság éppen egyik vesztésre álló tagja összetör egy poharat, vagy ordináré hangon káromkodik.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 3.25

Chez Philip

március 20, 2007, NORBERT
3) Helység: Nagybánya 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 2) Kategória: d) JUPPI 1) Típus: KOCSMA/PUB | 2 hozzászólás



Nagybánya régi főterén található a Chez Philip nevű lokál. Önmagukat pubnak titulálják, bár sokak szerint inkább étterem-kávézó-terasz.

A cégtábla alá ki van írva, hogy Biere et caffe, azaz sör és kávé. Na igen, annak is indult pár éve, remek stílusú hely fából készült székekkel és asztalokkal, a falon a régi Nagybányáról kifüggesztett képek. Jólesett az embernek itt meginni egy korsó sört. Aztán napról-napra pocsékabb lett a kiszolgálás, gyengébb a kávé és vizesebb a sör, persze az árak tovább és tovább nőttek.

Mi az, ami mégis jó? Két szintje van, így ha felmész az emeletre, ahol egyébként sokkal gyengébbek a fények, egészen meghitt, kellemes a hangulat. Nem néz a szomszéd asztaltól a lenyalt hajú szingli, hogy melyik csajjal ültél be, vagy hogy mennyi korsó sört iszol. Apropó sör! Ha egy jó haveroddal akarsz beülni sörözni, rendelhettek egy méter sört! Ez egy méter hosszú tálcára helyezett, 11 korsónyi söradag, csak tízet kell fizetni, egy a ház ajándéka. Nemcsak innivalót, hanem kaját is rendelhetünk, a pizza pedig nem is annyira rossz. Ami jó, hogy hamar elkészül. Nyáron pedig terasz van, ami a főtérre nyílik, talán ez a legjobb…

És mi az, ami ténylegesen rossz? Az asztalok néha ragacsosak. A kiszolgálók nem kedvesek. Nagyobbak az árak, mint ahogy azt a hely megérdemelné. Hétvégén túlzsúfolt, mert ilyenkor idejönnek a 18-19 éves kölykök, akik épp kölcsönkapták a mamitól a bmw-t. Ugyanezek ülnek be meccset nézni a falra szerelt plazmatévén, ha épp a Steaua vagy a Rapid játszik. Ök csak kólát vagy nektárt fogyasztanak.

Hétköznap kifejezetten kellemes hely, hétvégén csak azoknak ajánlom, akik kölcsönkapták a mamitól a bmw-t.



* pontos átlag: 2.00


* pontos átlag: 2.64

Súgó panzió

március 20, 2007, sza_bee
2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: SZÁLLODA (PANZIÓ) | 2 hozzászólás



A Madarasi Hargita olyan hely, amit szerintem mindenkinek meg kellene látogatnia legalább egyszer, télen.

Igazi székely fíling járja át a turistát, amikor Zetelakán átgördülve nekivág a hepehupás-köves erdei útnak, melynek szegélye nem ritkán medve- és őznyomokkal teli. Valahol olvastam egy asszociációt: Madarasi Hargita - medvék birodalma. Nem ellenőrizném az igazságtartalmát, de a nyomokat láttam és le is fotóztam. Egy jó húszperces kaptató után a fenyvesek és a hó birodalmában találjuk magunkat, majd felérve a tetőre egy miniatűr síparadicsomban. De a környékről elég ennyi.

Tavaly lépett működésbe a tárgybeli Súgó panzió. Az emeletes vendégfogadó Sapard projektfinanszírozással és egypár lelkes ember munkájával készült el. A földszinten étterem fogadja a belépőt, jó zenével, fabútorzattal és csinos pincérnőkkel/pincérrekkel. Kajálni jókat lehet, pláne ha az ember éhes. Ha nem az, nyugodtan rendelhet fél porciót, akkor is jól fog lakni. Fázós, túrára, sétára, hosszú útra készülő vendégeknek jár friss, forró jóízű tea (már ha valaki hozott termoszt). Másképp ott helyben kell meginni, amit ki is fizettetnek.

A felső három szinten majdnem minden komfortnak megfelelő szállástípus megtalálható, a saját mellékhelyiséges szobától a 24 ágyas közös hálóig. Fűtés mindig van, szinte nyárias hangulatot teremtve a kinti mínusz fokos hidegekhez képest. A nagyon fázósaknak ajánlani tudom a 12-es szobát, amelynek szerkezeti eleme a kémény, plusz fűtést adva a bent lakóknak. A komfortérzetet erősít,i hogy minden új állpotban van. Gazdáék vendégszeretőek, segítőkészek. Általában ajánlott előre helyet foglalni telefonon vagy interneten, mert ez lévén a legmagasabb színvonalú hely, gyakran teltház van. Ugyanebben az épületben található a sílift jegypénztára is, kint a bejárattól balra. Parkolóhely van bőven, ha az ember időben érkezik.

Ami nem tetszett:

- mivel az épület fastruktúrára van építve és elég hamar készült, sok helyen repedezik a fal (gondolom, tavaly még a rigó énekelt az építőanyaggá vált fenyőn). Remélhetőleg ezeket a hibákat hamarosan kijavítják.

- az ajtók nyílászáró képessége a fent említett okból igencsak korlátolt, néhol az egész ujjamat be tudtam volna dugni az ajtó és a tok között. Hang- és zajvédelemről ne is beszéljünk. Ilyenkor az ember az intim pillanataiban legyen csöndesebb. You know what I mean.

- aki szobakukac típus, az egy jó könyvön kívül csak 2-3 tévéadót tud nézni: Rtl klub és m2, valamint hangyázva bejön a Tvr1 eés Tvr2 is, ha jól emlékszem.

Árak viszonylatában se nem olcsó, se nem drága (7-15 euró/éjszaka/személy), részletesebb adatot a panzió honlapján lehet találni. Mondjuk az, hogy már másodjára zarándokoltunk oda Aradról, mondhat valamit. ;-)



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 2.99

La Liga

március 19, 2007, kunago
3) Helység: Kolozsvár 2) Kategória: d) JUPPI 1) Típus: ÉTTEREM | 10 hozzászólás



Kolozsvár egyik legújabb, következésképp egyik legfelkapottabb vendéglője.

A felhozatal gazdag és finom, ízlésesen feltálalva, ez a konyhát/séfet dícséri. Tisztaság van, és nem mész haza konyhaszagúan, annál inkább pukkadásig jóllakottan. Az árak mérsékeltek, az italok ellenben drágák: 2 személy kb. 100 RON-ból vacsorázhat.

Meguntam várakozást, a kiszolgálás ugyanis csigalassúságú, a pincérhölgy, magyar ajkú ugyan, de csak románul érti a rendelést, és nem tudja biztosan, mi lesz a tányéromban… a zene jó, nem manele, nem diszkó, nem rádió - lightos elektro, eléggé kevert.

Megfordul itt egy este alatt majdnem mindenki, aki számít, a sztárvendég, stílusosan, a CFR csapata volt, edzőstől.

Meglepően tele van, és elég sok „réteg” képviselteti magát, a céges esti sörözéstől gyertyafényes randevúig, biznisz-mítingtől voucher vacsoráig mindent le lehet zavarni, többé-kevésbé rendezett körülmények között. (az “ételjegyes” vendégek nem kis feltűnéssel távoznak, ugyanis a pincérhölgy nem hajlandó elfogadni a kedvezményre feljogosító szelvényt, mert még nem látott olyat…).

A hangulat „eklektikus”, a pácolt fa asztalok nem illeszkednek bele a zöld neonfényű bárpult, a harmadosztályú álmennyezet, a rengeteg relikvia, emléktárgy által kialakított hangulatba. A modernség lenyűgöz, 11 fletszkrín után meguntam a számolást. Üveglapok alatt mezek, „nagy emberek” kézjegyével ellátott plakátok.

Az illemhelyek egy olcsó bevásárlóközpontéhoz hasonlítanak, semmiképp nem követik hangulatban a vendéglőét, és az is érdekes, hogy a vendéglő italraktárán kell keresztülmenned, ha el szeretnél ugrani kezet mosni…

Mindent összevetve, ha valakit el kell vinned “jó” helyre, akkor valóban jó hely, de egy csendes családi/páros vacsorához inkább mást ajánlanék.

Cím: Majális (Republicii) u. 109. szám, a Sigma Shopping Center mellett



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 3.06


« vissza — korábbi bejegyzések »

Szalonbeszélgetések