Kávézó a Vigadóban
február 6, 2009, tengeri
3) Helység: Kézdivásárhely 2) Kategória: b) FAPADOS 1) Típus: KÁVÉZDA | 1 hozzászólás
Néhány hete a kézdivásárhelyi Vigadó művelődési ház emeletén, a lépcsővel szembeni üres részen néhány asztal jelent meg, egy bárpult, fölötte a polcon néhány üveg pia és egy nagy kávéfőző. Megnyílt tehát a “színházi büfé”, hamarabb, mint a színház, amely a tervek szerint az idén ősszel indul be.
Egyelőre mindig van hely, s bár dálutánonként 14 órakor nyit a bár, fél 3-kor maximum a Vigadó alkalmazottait látni a környékén. Estig addig tart nyitva, amíg az intézményben program van (hangverseny, színházi előadás, filmklub, fotóprojekció vagy éppen könnyűzenei koncert). Olcsóbb, mint a főtéren a közeli kocsmák, a Csíki sör 4 lej, egy kávé 3 lej. A rendezvényszervezőknek is könnyebb lesz ezentúl a kínálmáció elhelyezése, szóval mindenképp pozitívum, hogy megnyílt.
Ám hogy egy kulturális intézmény életében fontos szerepet játszó beszélgetős-kávézós-beülős hely válik-e belőle, a jövő titka. Máris bővítéseket terveznek, ugyanis az ajtóval leválasztott raktárrészből lehetséges, hogy dohányzók számára alakítanak ki termet; a belső elválasztó ablakokra pedig valami színes lehúzós kerülhet, hogy kicsit feldobja a helyet.
Nem könnyű egy ilyen magas és ahhoz képest nem túl nagy alapterületű térben egy kávézót valóban kávézóvá tenni - az intimitás egyelőre hiányzik, hiszen ahogy feljön valaki a lépcsőn, azonnal az ott üldögélővel nézhet farkasszemet. Néhány függöny, esetleg paraván sokat segítene a dolgon. A bútorzat is eléggé jellegtelen így önmagában, hangulatteremtő kiegészítőkkel, kevés befektetéssel az egyértelmű jó irányába mozdulna el a “nem is jó, nem is rossz” értékelés. Az idejáró társaságról egyelőre annyit, hogy még el kell terjedjen a híre a kávézónak, amíg kezdenek idejárni. Teszem azt egy év múlva egy testesebb komment vagy akár új bejegyzés erejéig érdemes visszatérni és újraértékelni a Bloodymary-n a Vigadó kávézóját.
La Scena
február 4, 2009, klárika
3) Helység: Bukarest 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: ÉTTEREM 1) Típus: KOCSMA/PUB | Szólj hozzá!
A La Scena művészlokál, annak minden kellékével. Kagylótetős bejáratú bojárház, óriási bálteremszerű szobák, nagy ablakok, csillárok, csempekályhák, tágas, kis bársonyülőkéjű szofával ellátott illemhely. Ugyanakkor lenvászonfüggönyök, gyertyafény, szobánként más stílű berendezés az elegánstól a földre helyezett, kényelmes párnákig, de megfelelőképpen lekopott falak, ahhoz, hogy a hely ne tűnjön mesterségesen művésziesítettnek. Gyors kiszolgálás, bukaresti viszonylatban nem magas árak, kellemes zene, sok-sok, mindenféle formájú tükör. Az emeleten alternatív színielőadásokat is tartanak, s ameddig a színdarabra vársz, viszonylag olcsón válogathatsz az érdekes nevű ételekből (Chelnerul mut 16 lej, Iubiri inaccesibile 36 lej, Stiu sa astept si totusi astept 16 lej stb.). Koktélok 13-14, sörök 5-6, egy üveg bor 27-40 lej közötti áron kapható. Varázslatos hely, színvonalas előadások, kellemesen kozmopolita légkör.
ArtJazz Caffe
február 3, 2009, klárika
3) Helység: Bukarest 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: KOCSMA/PUB | 1 hozzászólás
Először egy hotnews-os cikkecskében olvastam a helyről, s szerencse, mert másként nem lehet rátalálni. Egyébként mindenhez nagyon közel van, a Magherun, közel az Universitatehoz, a Piata Amzeihez, de a Piata Romanahoz is.
Olyan hely ez, ahova olvasni mész be, vagy beszélgetni, semmiképpen se kirúgni a hámból. A pincehelyiség nem annyira külalakjával hódít, hisz nem követi a standard kávézóstílust, nem elegáns az itallapja, nincs 15féle drága kávé, sőt első látásra a pincérek is elég lepattantak. De annyira minőségi a zene, mind a hangzása, mind az összeválogatása, hogy hamarosan rájössz, hogy amire vártál, s nem kaptad meg itt, az csak a párizsi-londoni-stílusú kávézók bűvöletében szocializálódott lelkünk által kreált máz, pont azáltal eredeti ez a hely, hogy nem ezt nyújtja, hanem a jazz által teremti meg a hangulatot. A kávé itt nagyon kávé, kényelmes foteleken terpeszkedhetsz, csókolózhatsz, dolgozhatsz vagy akár beszélgetős cégtalálkozót szervezhetsz a külföldi partnerek látogatása tiszteletére. És nyugodt lélekkel elüldögélhetsz akár egyedül olvasgatva vagy internetezve is két-három órát egy forró csoki/sör/pohár bor mellett, nem szólítanak le állandóan a pincérek, hogy mit kérsz még. Családias hangulat.
Gyakran művészfilmeket vetítenek, vagy élő jazzkoncertet rendeznek, akkor nyilván nem ennyira nyugodt a hely, hisz néha a nagyok is lejönnek ide koncertezni, amint egy régebb-bukaresti-ismerős elmesélte. Nagyon érdemes beülni, az épp aktuális program megtalálható a Sapte Seri színházműsor rovatában.
Béka kocsmája
január 24, 2009, nosty fiu
3) Helység: Kézdivásárhely 2) Kategória: b) FAPADOS 1) Típus: KOCSMA/PUB | 2 hozzászólás
Egy barátságos hely. Talán így tudom a legjobban jellemezni. A vélemény egyébként szubjektív, ugyanis a tulaj - Béka - a barátom. S ezzel a név is meg van fejtve. A hely Kézdifalván a “fajáncosok” mellett, az Eminescu utca sarkán található. Kis kocsma, ahová bizonyos napokon sok ember bezsúfolódik. Nyáron ezt enyhíti a nyárikert, ami szintén nem rossz. Kezdjük a nyárikerttel: van egy kis tavacska, nyáron aranyhalak (!) úszkálnak benne, télen ezt a bárpulton elhelyezett akváriumban művelik. A hely nem nagy, pár ernyő alatt rusztikus faasztalok, illetve fapadok szolgálják a vendég kényelmét. Benn pár asztal, mintegy 20 ülőhellyel. Van egy emeleti rész is, ott kissé alacsony a mennyezet a manzárdos tető miatt, s a lépcsőn is kissé nehéz lemenni pityókás állapotban. Egyébként felmenni sem könnyű a szürkeállományt romboló tudatmódosító folyadékok hatása alatt.
Az emeleti részen nem tudom hány ember fér el, de szerintem sok jó ember kis helyen is megfér. Aki meg nem kap ülőhelyet, az a bárpultot támasztva beszélhet a pincérrel. A kocsmalátogatókról: a hely nagyon színes e tekintetben. Amatőr focisták, villanyszerelők, újságírók, politikusok, tanárok, vezérigazgatók, kocsibellérek, üzletemberek, földművesek, maszekolók, s más hasonló civilek és kevésbé civilek látogatják, maga Rejtő Jenő (R.I.P.) is ihletet nyerne abból, hogy kik fordulnak meg a helyen. Egymás mellett jól megfér a burzsuj s a pór, s ugyanazt a sört isszák. S persze motorosok is beütik magukat, hiszen a Béka az motoros, a szelidebb fajtából, s van neki baráti köre is.
A piaválaszték okés. Szerintem. Unikumtól a fapados sörig terjed, s nem is borsosak az árak. A kiszolgálás jó, elvileg pultnál kellene rendelni, de legtöbbször asztalhoz viszik az árut. Télen van forralt bor, sőt csapolt sör is, nyáron meg van fagyi. Azt a gyerekek fogyasztják inkább, az imént felsorolt személyek kevésbé. Sokszor foglalnak le asztalt a törzsvendégek, ez főleg akkor történik, mikor egy-egy nagyobb társaság foci után “téved be” a kocsmába.
Érdekes színfoltot jelentenek a bárpult fölé fellógatott söröskorsók, ezek a kocsmalátogatók sajátjai, van, aki ragaszkodik ahhoz, hogy saját ivóalkalmatosságukból igyon. Megjegyzem, hogy van másfél literes sörökorsó is… S van mellékhelyiség is, külön nőknek s külön pasiknak. Ez utóbbi többet van használva, ebből adódik az a következtetés, hogy általában az erősebbik nem képviselői lépik át a küszöböt. Ami fontos: makulátlan tisztaság van, e tekintetben a hely felveszi a versenyt egy elit vendéglővel is. Végül még egyszer hangsúlyozom: a véleményem ezúttal elfogult.
Sárga
január 23, 2009, csokolade87
3) Helység: Nagyvárad 2) Kategória: b) FAPADOS 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: KOCSMA/PUB | 2 hozzászólás
Ha a Sárgát említem, nincs olyan nagyváradi magyar egyetemista, aki nem tudná, melyik sarkon van. Hallgat is a nevére, kívül-belül sárga falak, az ősrégi festésben, ráadás termopán ajtó és ablak. 5×8-as területet foglal el. Van emelet is bent. Kicsit korhadt már, így egy-két törzsvendégnek számító kétszemélyiségű öregúr hátrálva tipeg lefelé, de nem a falépcsők miatt, hanem már itt(a)sok.
>> 2007-es Bloodymary-bejegyzés a Sárgáról >>
Lent a pult előtt, 5 db. magas-kakasülő szék van, valamint 2, fejenként 4 személyes asztal. Egyikük kerekasztal és unalmas percekben kormánynak is lehet használni. Odafent, 3 nagy fasztal, ahol póker-, “crucea”- és más egyéb partik folynak esténként, a többi 3 jelentéktelen kerekasztalka. A falakon unicumos és oranginás reklámképek lógnak. Van egy TV is, amit csak a kolis, fogadni járó egyetemisták néznek focibajnokságok idején. Zenét tekintve mindig az ember hangulatához igazodik és fordítva.
Árak tekintetében, a nemes piák drágák, 6 lej egy deci és ettől felfelé, úgymint Unicum, Alexandrion, Jagermeister, Exclusiv Vodka, Absinth, Vilmos, Bailey’s, Jim Bean, Jack és minőségi borok. Forralt bor mindig változó, hogy miből készül. Finom kávék, forró csokik, de annál kellemetlenebb teák.
A felszolgálás nagyon, még ha elsőre nem is jön be, legalább egy mosolyt csal az ember arcára. Jó napokkor a kávédat s más italodat kellemes nevetéssel fogyaszthatod.
Ezen sorok szerzője napjai legtöbbjét itt tölti, laptop+wireless és haverok, barátok társaságában.
Fogarasi tehéntúró: teszt és receptek
január 19, 2009, admin
Szalonbeszélgetések: a legfinomabb ínyencségekről | 8 hozzászólás
A fogarasi (Făgăras) tehéntúró olyan termék, melynek neve régóta létezik a köztudatban, mára több különböző gyártó is használja. Ami közös bennük: dobozos tehéntúró tejföllel, többnyire 150-250 g közötti kiszerelésben, kerek vagy ovális dobozban kapható. Íze se nem kifejezetten sós, se nem édes, így a legkülönbözőbb recepteket lehet kikísérletezni belőle. Eddig csak szóbeszéd tárgya volt (tehéntúró-fanok között), hogy melyik finomabb, és kitől mit érdemes venni, most azonban végigkóstoltuk őket, teszteltük az egyes márkák közötti különbségeket és kiagyaltuk, melyik milyen formában lenne a legjobb.
Napolact
200 g, 146 Kcal/100 g, 26% zsírtartalom. Ára: 3.79 RON

Édesebb emlékeink élnek róla abból az időből, amikor még fehér alapú, piros-kék feliratos dobozban árulták. Igaz, design szempontjából nagyot fejlődött, talán a legjobban néz ki az összes Făgăras túró közül, az íze azonban száraz, nyögvenyelős, tulajdonképpen erőteljes íztelenség vagy például fűrészporíz érzetét kelti. Persze, lehet, hogy csak mi voltunk pechesek a választásnál, azonban a Napolact terméke ebben az esetben alulmaradt másokkal összehasonlítva. De nagyon gusztusosak a tejföllel leöntött túrógombócok, és az állaguk is rendben van.
Tipp: tojással elkeverve, cukrozva (vagy még inkább mézzel), narancs-vagy citromhéjat belereszelve nem fog annyira érződni, hogy a túró nem olyan ízletes.

Újdonság a Napolact túró petrezselymes változata, amely sokkal lightosabb és nem annyira száraz, viszont cserébe annyira erőteljes petrezselyemíze van, hogy egy egész gyerekkori, nagymamánál szervezett családi ebéd emléke megelevenedett bennem, a jó zsíros húslevessel az élen. A levesben sosem éreztem a petrezselyemzöld saját aromáját, nem is tudtam, hogy van neki, most azonban beazonosítottam (200 g, 127 Kcal/100 g, 5.9% zsírtartalom).
ProdLacta
200 g, 106 Kcal/100 g, 26% zsírtartalom. Ára: 3.37 RON

Krémes, ízletes, megfelelő mennyiségben keveredik benne a túró a tejföllel. Ezt szerettük a legjobban, annyira, hogy a fotózás idejére már ki is ürítettük a dobozt. Ez az a túró, ami önmagában is finom, vagy zsömlével, keksszel. Nem kell felturbózni (vagy elrontani a saját ízét) semmivel. Designban olyan, mintha a 80-as évekből maradt volna a polcokon, ráadásul karácsonykor egy még rondább különkiadást dobtak piacra.
Milli
150 g, 146 Kcal/100 g, 26% zsírtartalom. ÁRA: 3.25 RON

A termék kinézetre egész jó: látszik rajta, hogy a dizájner a photoshop mellett a tervezéshez is ért. A Perfecto fantázianevet viselő fogarasi túró látszólag tényleg tökéletes: a tejföllel nyakonöntött tehéntúró-golyók egész nyamiknak ígérkeznek, még arra sem veszem rá magam, hogy masszává összemonyókolva elrontsam a látványt. Megkóstolván összeomlik a kártyavár: se íze, se bűze, vagy tán mégis emlékeztet egy kicsit a víz ízére. Ez az, olyan, mintha szilárd vizet ennék! Nyam. A savanykás hatás elérése érdekében nekem kellett savanyú képet vágnom.

Tipp: Népszerű és könnyű édesség a háromszínű süti, melynek legvastagabb rétege tehéntúrós krémből készül. Az alja kakaós piskótalap, a töltelék vajjal és cukorral elkevert tehéntúró, a teteje pedig hamis zselatin, azaz (tej helyett) szénsavas üdítővel készített puding, mely a tortazselénél keményebb és ízletesebb is. Ha nincs idő piskótát sütni, pudingot főzni, olyankor az egyik kedvencem a következő rögtönzött recept: a tehéntúrót gyümölcsjoghurttal (vagy sima joghurttal és mézzel) keverem el és gyümölcsdarabkákat vágok bele: szezontól, hangulattól, pénztől függően lehet banán, alma, nektarin, eper, de aszalt gyümölcs is, mindenképp előnyben azok, melyek nem eresztenek túl sok levet. De ha kekszet aprítok bele, akkor az felszívja, vagy a tál alját rakom ki piskótával és ráöntöm a krémet.
Monor
200 g, 5.4% zsírtartalom, kalóriatartalma nincs feltüntetve. Ára 3.29 RON

Állaga nagyon jó, a Napolact és a Milli után ízletesebbnek, savanykásabbnak tűnik. Kicsit vizesebb, és ez nem a leggusztusosabb, ha csak a doboz felét eszi meg az ember egyszerre: az alján ugyanis felgyűl a lé. A kóstolgatás végén találgattuk, hogy mitől lehet a furcsa utóíze. Petróleum? Lehet hogy csak a műanyagdoboz miatt hatja át egy furcsa aroma, de lehet, hogy vegyszer érződik rajta. Pedig elvileg nem tartalmaz mást túrón, tejfölön és a fermentáló anyagokon kívül.

Tipp: egyik kedvenc otthoni receptem a fehér krém, ami fetasajtból, vagy még inkább a kemény, de krémszerű, dobozban kapható Danish White sajtból készül - melyet salátákhoz használnak, és gyakran fetasajtnak is neveznek, annak ellenére, hogy ez nem kecsketejből készül. Ebből csak keveset kell használni egyszerre, mert nagyon koncentrált és nagyon sós. Joghurttal és tehéntúróval elkeverve, bazsalikommal fűszerezve ideális szendvicskrém vagy zöldségtöltelék. Ha több joghurtot öntünk hozzá, és kockára vágott uborkát, paradicsomot, vagy ízlés szerint bármilyen zöldséget (pl. céklát) adunk hozzá, akkor salátaöntetnek is nevezhetjük.
Covalact - Házi túrócska
200 g, 109 Kcal/100 g, 6% zsírtartalom. Ára: 3. 79 RON

Hasonlóan tehéntúrónak tűnik a polcokon, azonban egészen más: lédús, kis zselészerű granulátumok úszkálnak benne és az íze is sósabb - habár a csomagoláson édes túrót ír. Nem is fermentálással készült, mint a többi Fagaras túró nevet viselő termék. Bevalljuk, mi is tévedésből vettük meg, de ha már így esett, megkóstoltuk (és azóta sem sikerült végezni vele).
Tipp: Sós túrókrémekben, körözöttben, reszelt céklával vagy egyéb zöldséggel dúsítva ezt is használhatjuk fogarasi helyett - megfelelően fűszerezve.
Bavaria Pub
január 9, 2009, tengeri
3) Helység: Brassó 2) Kategória: d) JUPPI 1) Típus: KOCSMA/PUB | 3 hozzászólás
Brassó az utóbbi néhány évben nagyon felpezsdült, remek kávézócskák, pubok, kocsmák nyíltak sorra; aki mondjuk másfél-kétévente jár a városban, annak mindenképp szembetűnik a fejlődés e téren is. És nemcsak a külföldi turisták állandó jelenléte a szembetűnő, hanem azé a fiatal, jól kereső, húszas-harmincas korosztályé, aki lazán otthagy egy-egy hétvégén a különböző szórakozóhelyeken egy romániai minimálbérnek megfelelő összeget. Egy kis sízés, egy kis üdítőzés, vacsora máshol, majd sörözni kell menni a haverokkal, végül biliárd vagy bowling hajnalig, és van amiből. Ezzel a bevezetővel csak azt akartam ecsetelni,
van fizetőképes kereslet a minőségi szolgáltatásokra
– sajnos, a minőség nagyon sok esetben még mindig csak annyit jelent, hogy úgy lövik be az árakat, a puccos berendezés ára visszatérüljön lehetőleg félév alatt, de továbbra sincs különösebb igényük a vendéglátás elemi normáinak megfelelni. Minek? Vendég az mindig akad, s ha nem is tér vissza az egyik, jön helyette tíz másik – kábé ez lehet a belvárosban, a Sadoveanu utcában található Bavaria Pub üzleti filozófiája is.
A berendezés nagyon ottvan, tényleg – masszív, igazi fából készült székek, valódi bőrhuzatos padok, stabil asztalok, nem billegnek, a kolozsvári bicebóca kocsmabútorokhoz szokott vendégnek ez igazán kellemes meglepetés. Ezért még azt is elnézzük, hogy 5,5 lej a legolcsóbb sör. A fenti termekben nem látunk hamuzót, meg hely sincs nagyon, de karácsony után, szilveszter előtt nem is lenne elvárható. A pincében telepedünk le, itt már szabad dohányozni. Füstelszívó lehet, hogy van, mindenesetre hamuzó nincs; bár a pincérlány látja, hogy leült egy nagyobb társaság, hamarabb lép oda ahhoz az asztalhoz, ahová érkezésünk után ült le két srác. Hát istenem, két rendelést valóban könnyebb megjegyezni és teljesíteni, mint négyet, amúgyis még várjuk a többieket;
üldögélünk, beszélgetünk, dobozba hamuzunk.
Érkeznek a társak, lassan tízen leszünk, de se menü, se hamuzó. Végre odajön, hogy mindjárt hozza a menüt. Tovább várakozunk, vidáman, végül valaki a megürült szomszéd asztaltól elcsór egy félig telt hamuzót. Megérkezik és körbejár a menü, koktélon morfondírozom, a Pina Colada a kedvencem, kicsit megdöbbenek, hogy a Bavaria-félében nem kókusztej és fehér rum, hanem csak kókuszlikőr van. Mégis azt innék inkább, illetve már mindannyian innánk valamit, hiszen lassan egy órája szárazan üldögélünk a sarokban. Találgatjuk, vajon a stratégiailag az elvonulásnak és privacynek megfelelő pozíció elfoglalása-e a ludas: a miénk a legutolsó asztal a pincében. Még viccelődünk, hogy eddig elég olcsón megúsztuk a fogyasztást.
És végre, és jön, és felveszi a rendelést, több mint egy óra eltelte után! Megint várunk vagy húsz percet, és már kezd valóban gyanús lenni a dolog – jön is, de nincs nála egy üveg sem, hanem sajnálattal közli: az asztal foglalt.
Persze, hiszen mi ülünk itt már másfél órája, robbanna a replika, de csak nézünk bambán, hogy ez történik, velünk, pont most, pont itt. Aztán fellángol a harci kedv: nem megyünk, nem megyünk, nem megyünk mi innen el,
míg a menedzser ide nem tolja a seggét,
közli Zs. – még halkan és udvariasan, ám határozottan – a lánnyal. Az felhúzza az orrát, és lelép.
Ülünk. Lógunk a szeren. A szomszéd asztaltól gyanúsan méregetnek – még mi kezdjük kényelmetlenül érezni magunk. De hát egy árva Rezervat/Reserved táblácska sem volt az asztalon! És miért hozta ki a menüt, és vette fel a rendelést, ha foglalt volt az asztal?! Dühöngünk, jobb híján egymással vitatkozunk, mi legyen a teendő. Egyesek azt javasolják, lépjünk le. Valakik a társaságból már megjárták ugyanígy ugyanebben a kocsmában – akkor csak ketten voltak, kajáltak is, de végül átültették őket máshová. Közben megint ürül egy asztal, a társaság egy része át akar ülni oda, de végül az ellenállás mellett döntünk. Tegyék ki oda a Foglalt táblát, ha akarják.
Végül már nem emlékszem, mennyi idő telt el, míg végre mindenki elé ital került. Közben volt néhány szócsata, egyre emeltebb hangnemben – ja, és közben újra felvették a rendelést, mert a csaj eltűnt, egy srác szolgált ki végül, és elvették a villanyt is, úgyhogy a koktélnak lőttek, de nemcsak emiatt, az az igazság, féltünk olyan piát inni ezen a helyen, amit nem előttünk nyitanak fel. Tehát söröztünk, az olyan jó biztonságos érzés, hogy egyesek több üveggel is rendeltek egyszerre, okulva az előzményekből. Azt már nem is említeném, hogy a Tuborgokkal szemben a Holsteneket diszkriminálták – harmadszori kérésre hozták ki a második üveggel –, ha utólag a számlán az elfogyasztott sörök száma helyett nem a megrendelt sörök száma szerepelt volna. Pedig igen… végül belefáradva a vitákba kifizettük a számlát, külön borravalót persze nem hagytunk, legyen elég a pluszba kifizetett pia ára.
Pedig tényleg jó lenne a hely. Milyen kár. Egyébként ha nincs ez a meghatározóan negatív élmény, lehet többet érdemelt volna, mint 4. A berendezés okés, főleg ezek a lámpák:
További fotók pl. itt.
Corvin (Medieval) étterem
december 28, 2008, gergeliii
3) Helység: Nagybánya 2) Kategória: e) LUXUS 1) Típus: ÉTTEREM | 2 hozzászólás
Ha vállalkozó lennék és itt lenne ez a drága helyem, Nagybánya régi központjában, ráadásul annak is a legjobb részén, ugyanezt tervezném: egzotikus étterem, sok külsőséggel, legyen mondjuk akkor középkori. A fontos, hogy aki ide jön, az szereti a csülköt, a szaftot, a kupából inni a házibort és nagyokat az asztalra csapni. Persze, még fontosabb a bejáratnál álló lovag, a belső díszítés, a hangulat, és itt van az első csapda: egy egzotikumnak számító (”voltunk már ilyenben is” feeling) étteremben pont az apró részletekből (a felszolgáló ruhája, a zene) alakul ki az a bizonyos “de érdekes volt itt lenni / enni” érzés.
Ugyanez a nagybányai Corvin étteremben eképpen valósult meg: lovag a bejáratnál megvan, kipipálva. A terem belső kialakításában egymással csatáznak a fennhéjázó festett üvegek és az ocsmányan meszelt fal. A zene felváltva gregorián és modern, bár nem hiszem, hogy ne lenne még egy-két idepasszoló cd a világzenében. És hideg van, kellemetlenül. Kérdésünkre a pincérnő megsúgja, hogy a karácsonyi szünet miatt vagyunk most a jégkorszakban, tudják, elég nehéz felfűteni. köszi. Egyébként kedves, de pontatlan, szeleburdi, szégyenlős, mindenre kétszer rákérdez, soha nem tudja, ki elé mit tegyen le. Hatan vagyunk, érkeznek a kupák, persze mit is ihatnánk belőle, ha nem borozunk: bármit. Röhejesen mutat például a középkori agyag-kancsóban a hideg zöld tea, (manólé, így hívtuk) vagy a vérnarancs-nektár. Ugyancsak röhejes és nem sikerült megfejtsük közösen, egy óra alatt sem: mi késztethet egy vállalkozót arra, hogy ilyen jellegű étteremben adjon az ember nyakába egy partedlit, majd hozzon kést és kanalat, mondjuk egy csirkecombhoz vagy disznótarjához. és villát ne. azaz, vicceskedik a pincérnő, egyél kézzel. vagy, szorítsd le a kanállal és vágd a késsel. Ettől nem leszel középkori, csak paraszt.
Az ételek finomak, az adagok tisztességesek: persze hogy a menő, érthetetlen neveken futnak mint “ispăşitorul blablabla“meg “spada tralala“, de ezen túljutva az ízük finom, házias, bár a havernek hidegen hozták ki és nem tudják visszarakni a melegítőbe, 6 személyre 170RONért korrekt. Ha nem nézel körbe és nem zavar a sok apróság, (WC ajtón, férfiak: cavalerii felirat, hölgyek oldalon: lady`s. Brrrr) és éhes vagy, akkor okés.
g III
december 26, 2008, KliroFeel
3) Helység: Marosvásárhely 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 2) Kategória: d) JUPPI 1) Típus: KÁVÉZDA | 3 hozzászólás
kukkantani be ünnepek idején ilyesféle helyekre, mondják, nem is illendő.
de hát mit is tehet az ember gyermeke, ha megkíván egy… kávét például? keres a drága, keresgél, nem neten, mert azzal mit sem ér, egy jó kis meleg, barátságos… helyet, ahol még netán jól is érezheti magát, alkalom adtán, mint ez jeles ünnepkor, ugye… illő.
Kliroval válvetve haladtunk be a frissen nyílott g III-nak keresztelt coffeezóba. ami nagyon fontos, itt már az elején, hogy roppant jól esik és eshet az embernek, ha potty, ismerős arc köszön rá rögvest belépéskor. főleg, ha ezen arc tulajdonosa a g.-ból hagyta kecses vízíő amprentáját elménk bizonyos jól koordinált szegletében. mert ugye hölgyről van szó. jó na, leánykáról.
a kvázi három részre osztott kávézó emeleti(!) részén telepedtünk pihenőre. ami engem frusztrált, az az éppen mellettünk nyíló nemdohányzó részleg ajtaja volt. merthogy elegánsan tolóajtó, az nagyonis rendjén. de az hogy nyitva… az már kevésb`. ígyhát rövid huzavonám után majdnem egészen bezártam… húztam. megszüntetve magam a non-konfort érzés nyomása alól, gyorsan szemügyre vettem a teret. neo-romantika. ugye van ilyen? mert az szerintem virágzik emez helyen, mégpedig nem kelleti magát durván, vagy nem ordít az arcodba, hogy hajrá, itt tietek a jégkockát olvasztani ajkak közt terep. nem nem. hullámzón körbe, itt-ott megszakítva maga-magával az ékesen rollnizott faliminta. és ami vicceskés meglepetés! kocc! márvány (vagy afféle) kör az asztal közepe! na az ám. ez már hajlik a lukszizmus felé, jegyzem meg halkan, de Kliro szemöldököt sem ránt… végülis belefér. ne kekeczkedjünk.
no gits, no zsuff érzet. egyedüli “gond” zSolt ember szerint (bár még nem csemegéztünk együtt e helyen) a fekete-fehérizmus. őkelme éppen szentgyörgyön (sepsi) ült egy szintén frissen nyílott kávézóban, és ami eléggé zavarta őt, az éppen a fent említett b&w berendezés volt. ám… itt fehér székek, a már említett márványos(?) asztalka fogad. természetesen, mint Apja esetében, itt is kör alakú. ámbátor ez elősegíti a moralizálni vágyó üldögélők szorosabb viszonyulását egymáshoz, számomra a “menj odébb” feelinget sugallja. de ez messze nem gond. még nekem sem, csak néha fárasztó oly` közelről hallgatni a kedves b.társ vodkapárlatban szédített szavait.
az árak? rendjén, mint ahogy a kínálat is. így például az alkoholmentes fejezet Eple itala is. nem tudom mi volt a neve, de készítettek hozzá a lányok… vagy leányka jégdarálmányt. no emmár igen. ilyet legutóbb pesten ittam… ropogtattam. s mily jól esik 3 lejért télen. kuty harapás szőrével. hát nem? az alkoholos fejezet marad Kliro-ra.
summa summarum: még egy hely. még egy jó hely vásárhelyen. vitába szállni roppant érdemes érette. ja! másfél órája haladtam el előtte. úgy fent, mint szemmel láthatóan lent is, teltházas volt a g III.
- amprenta vizualis - 4.5
- amprenta servis - 5
- amprenta musicalis - 5.5
ez a KliroFeel mércéje.
és van egy szép román szólás: sa ai parte de ea.
ja és… tu tun?
Magyar evolúció a tányérban
november 26, 2008, fulop_noemi
Szalonbeszélgetések: a legfinomabb ínyencségekről | 3 hozzászólás
Ha másutt nem is, filmekben bizonyára mindenki találkozott már azokkal a luxuséttermekkel, ahol a kaját egy óriási tányér közepén árválkodó salátalevél képviseli, néhány mokkáskanálnyi szósszal, netán gyerekhüvelyknyi hússal. (Ugyan duguljak már el, mondják mindjárt a vérbeli ínyencek, ezek az éttermek arról szólnak, hogy az ember megízlel hat-hét fogást, úgy, hogy a végére mindez ne nyomja meg a gyomrát. Magamtól is tudom, és itt nem is a mikroszkopikus adagok miatti hőbörgés lesz a téma).
A nagy kérdés az, hogyan lehet a hagyományos magyar konyha fogásait
tányér közepén icipici valamivé átgyúrni. Elsőre az én válaszom is az lett volna: sehogy. Hagyományos formájában egy lecsó, egy gulyás, egy halászlé vagy túrós csusza egyszerűen összeférhetetlen a meglepő ízkombinációkkal és egzotikus újításokkal operáló modern konyhaművészettel.
Nem is beszélve a molekuláris konyháról, aminek konkrét meghatározása egyelőre még nem létezik magyar nyelven. Alapelve, hogy fizikai és kémiai folyamatok összességeként értelmezi a főzést, és két alapanyagot nem annyira ízük, mind halmazállapotuk figyelembe vételével párosít. Egyik leggyakoribb ismertetőjele a hab, ami készülhet libamájtól sajton át a cékláig bármiből. Úgyhogy aki ilyesmibe vágja a fejszéjét, kénytelen
átírni, újraalkotni a hagyományos recepteket,
körülbelül úgy, ahogy egy-egy Shakespeare-színdarabot modernizálnak a merészebb rendezők. Az eredmény, akár a színház esetében, csakis erősen vitatott lehet: vagy szereti valaki, vagy utálja, de nem valószínű, hogy flegmán elsétáljon mellette a fogyasztó.
Mégis jó néhányan akadnak, akik megpróbálják. Sőt, Magyarországon szakácsversenyt is szerveztek ebben a témában, Hagyomány és evolúció címmel – az idén februárban tartott döntő nyertese Széll Tamás, a budapesti Onyx étterem séfje lett. Az Onyx menüjének nevéből származik a cím is: a Magyar evolúció a fent leírt újraalkotások iskolapéldája.
Az étteremről egyébként érdemes tudni, hogy azon ritka helyek egyike, ahol hölgy a konyhafőnök – Szulló Szabinának hívják. A fogások közül néhányat magam is kóstoltam, de kéretik figyelembe venni: amatőr, bár a hasát szerető ember véleményezi őket.
A Diós libamájtorta lencsesalátával, almakompóttal utolsó eleme felismerhető, habos püréként van jelen a tányér sarkában, a lencsesaláta pedig marinált, azaz savanykás. A lényeg, a libamájpástétom zölddióbefőttel, almával, a tetején ropogós almazselével érkezik. Ezt volt szerencsém megkóstolni – a libamáj nagyon finom volt, és jól egyezett az édes dióval meg almával, viszont jobbról az édes almakompót, balról a savanykás-fűszeres lencse már
túl sok volt hozzá így együtt.
A Gulyásleves ízeire szedve következik, pontosan az, aminek hangzik. Felejtse el mindenki a levesestányért, de a krumplit és a galuskát is. A tányér tartalma: egy db fokhagyma confit (héjában cukorral sülve), több db mini zöldségkocka, 1 db marhanyak vákuumban, valamint édes pirospaprika püré és köményes, gulyás ízű erőleves, amivel az egészet nyakon öntik. (A konfitálás egyébként bőséges zsiradékban, alacsony hőmérsékleten történő abálást jelent).
Ebben a menüben a lecsó körítésként jelenik meg a konfitált fogas mellett (ezt is megkóstoltam egyébként, tanúsíthatom: a lecsó akkor is lecsó marad, ha mesterszakács készíti). A somlóit pedig a következők alkotják: vaníliás krém, jivara 40% csokikrém, araguani 72% csokoládéval készült piskóta mézes diókrémmel, manjari 66%-os csokoládéval leöntve, ropogós diós streusellel megszórva.
Ami az egészben a legfurább, hogy az egész egy pohárban érkezik. (A streusel morzsaszerű tésztaféle, liszt, cukor, vaj, fűszerek, olajos magvak felhasználásával készül.) A somlói galuska egyébként nem csak az Onyxosok fantáziáját mozgatta meg. A Bábel nevű, ugyancsak pesti étteremben kerek, emeletes csokoládés sütit kreáltak belőle, vaníliaöntettel és baracklekvárral. A tetején pedig egy kanálnyi tejszínhab trónolt.
A Bábelben amúgy habban utaznak.
A magyar menüjük szinte minden fogásában van valami habos, amit egyesek szerint bonyolult csúcstechnológiával, mások szerint egyszerű kapucsínó-habosító géppel érnek el.
Ők többek között a halászlét gondolták tovább: először is, a levet rózsaszínes-narancssárgás habbá változtatták, majd belefektettek néhány falat lebbencstésztát, pisztrángot, harcsát, folyami rákot, a szomszédságba meg egy darabka haltej került. Egyébként ugyanilyen habos állagú paradicsomlé közepében érkezik a töltött paprika is, ami annyiban különbözik a hagyományostól, hogy hiányzik róla a zöldség viaszos külső héja.
A képek a Bábel étterem halszlevét és töltött paprikáját ábrázolják, forrás: Plastik.hu
Jó néhány kísérlet alanya a véres hurka is: a Bábelben fésűkagylóval, wasabis almaszósszal, krumplipürével, szarvasgombával kombinálják, míg az Onyxban mangalicapofa, szűzpecsenye, szalontüdős-tökmagos derelye és kelkáposzta-főzelék került melléje. A Maligán Borétteremben viszont az előételben szerepel véres, egy sült alma közepébe helyezve, savanyított tormával és tormahabbal.
A Csalogányban a kacsasülthöz kreáltak habot a kelkáposztából. De megeshet az emberrel az is, hogy egy pici pohárban fehér habot tesznek eléje, amiről némi kérdezősködés után kiderül: krumplipüré. Távolról emlékeztet is rá az íze, az alján pedig marhahús-darabkák rejtőznek.
Kísérletként mindenképpen érdekes a magyar konyha újraértelmezése. Azt viszont, hogy van-e igény minderre, talán száz év múlva lehet majd eldönteni. Akkor ugyanis majd tudni lehet már, hogy múló trend volt-e a habosított mindenféle, és győzött-e az almával vagy kagylóval kombinált véreshurka a hagyományos, hagymás-puliszkás verzióval szemben.
« vissza — korábbi bejegyzések »











